Így jutottam be három óra alatt Rihannára, akit aztán nem láttam

A legszelídebben is csupán csak úgy jellemezhető a beléptetés, hogy baleset- és életveszélyes.

Ezt legszelídebben is csupán csak úgy tudnám jellemezni, hogy baleset- és életveszélyes szituáció, ugyanis többen a pánikhangulat határára kerültek, miközben láthatóan esély sem kínálkozott a helyzetből való kikeveredésre. Volt, aki sírt, volt, aki a West-Balkánt emlegette (ahol három fiatal lányt tapostak halálra), más beszámolók szerint pedig voltak, akik össze is verekedtek ebben a tömegben. Mindegyiket megértem: ilyen helyzetben semmin sem könnyű uralkodni.

Mindezt tetézte az a fejetlenség, amely a szervezők, a rendfenntartók, a koordinátorok és az önkéntesek munkáját jellemezte. Állítólag előfordult az is, hogy többen mindenféle ellenőrzés nélkül jutották át a bejáraton.

Képgalériánk a Sziget csütörtöki napjáról:

Szóval itt van néhány példa a háromórás sorban állásból:

Mindez ahhoz képest, hogy repülőtéri szintűre emelt biztonsági ellenőrzést ígértek a szervezők, kifejezetten visszás Európa egyik legelismertebb fesztiválján, amelynek a látogatói 85 százalékban külföldiek. És mondom még egyszer: legszelídebben is úgy tudnám csak jellemezni, hogy baleset- és életveszélyes. Ráadásul az előző napi beszámolók szerint ez a megnövekedett sorban állás és fejetlenség nem csak Rihanna miatt alakult ki. A Sziget sajtóirodájának már megküldtük ezzel kapcsolatos kérdéseinket. Amint megérkezik a válaszuk, természetesen frissítjük a cikket.

Végül bejutottam. Ekkor Rihanna már elkezdte a koncertet, mintegy negyven perces késéssel, tehát nagyjából öt perccel azelőtt, hogy én megérkeztem, szóval ha rajongó lennék, még annyira nem is lettem volna szomorú. De hát aztán a színpadhoz sem jutottam oda, annyian voltak (a tömegből szintén síró és pánikoló emberek híréről lehetett és lehet ma is hallani), így sem a színpadképről, sem Rihanna fenekéről nem tudok frappáns jelzőkkel szolgálni, csak arról, hogy a koncert onnan, ahol én álltam, kifejezetten rossznak tűnt, és mindössze hatvanakárhány percig tartott, a végén némi valódi énekkel.

Az énekesnő bizonyára megdolgozott a pénzéért (se), hiszen hatszor is elmondta, hogy „Hello, Budapest!” A rossz zenei rendezés azonban alulmúlt mindent, amit csak lehetett.

Hogy aztán mi lett Kósa Lajossal, Ganxsta Zolee-val, Pély Barnával, azt nem tudom. Majkáról még azt csiripelték a madarak, hogy miután bejutott, a Sziget területén belül már nem engedték be a VIP-be. Gondolom, betelt a pohár.