A lakótelep-esztétika reneszánsza

Biztosan állítható: a magyar formatervezők felveszik a versenyt az európai és a világtendenciákkal.

Érdemes lesz odafigyelni például a Moonshades napszemüveg tervezőire is, Megyery Gáborra és Nagy Krisztiánra, akik saját fejlesztésű parafa kompozitból készítik ultrakönnyű, mégis strapabíró szemüvegeiket. Környezetbarát termékről van szó, hisz az alapanyag a parafadugó-gyártás melléktermékeként keletkező parafaforgács.

A visegrádi együttműködés huszonötödik évfordulója alkalmából ebben az évben a magyarok mellett lengyel, szlovák és cseh tervezők munkáiból válogattak a Design Hét Budapest fő kiállításához, ami szintén az Iparművészeti Múzeumban kapott helyet. A Design Hét Budapest projektvezetője, Osvárt Judit által összeállított Központi értékek – Közös örökségünk a közép-európai kortárs designban című tárlat egyszerre idézi fel a múltat, és bemutatja, hogy a kézműveshagyományok, emlékképek, korstílusok miként épülnek be a jelenlegi tervezők munkáiba. Kiderül, a magyar tervezők előszeretettel értelmezik újra a népi tradíciókat: egyértelmű, hogy nem maradhatott ki egy ilyen válogatásból Szabó Eszter Ágnes Amikor nagymamám, Zalai Imréné találkozott David Bowie-val szövegű, már-már ikonikusnak is nevezhető falvédője, amely a műfaj hagyományos eszközeit (kézzel hímzett vászon) ötvözi nagyszerűen a kortárs popkultúra történéseivel.

Az egyik legizgalmasabb ökotudatos tárgyegyüttes a Mio víztisztító kancsó: Tóth Balázs klasszikus terrakotta aratókorsóba applikálta a cserélhető, természetes szénszűrőt. A régióra jellemző tradicionális textildíszítő technikához, a kékfestéshez nyúlt vissza a cseh Veronika Vimpelova: mesterien kidolgozott kollekciója egyszerű, mégis nagyon bátor, már ha csak azt vesszük, hogy férfikabátokról van szó. A slow mozgalom hatására az utóbbi években lassan ugyan, de ismét egyre fontosabbá válik a piacolás, a kistermelői gazdaságok is újjáéledni látszanak. Lengyel alkotók erre reflektálva frissítették fel a házalás hagyományát a Nano-trade Mobile Stand elnevezésű mobil és praktikus szállítóeszköz tervezésekor.

A szocializmus építészetéhez, tárgykultúrájához aligha kötődik érzelmileg a fiatal generáció, a rendszerváltozás környékén született tervezőket az esztétikum viszont annál inkább izgatja: ezek ma már Közép-Európa vizuális emlékezetének kitörölhetetlen elemei. A II. világháborút követő lakótelep-építkezések markánsan átformálták a keleti blokk országainak arculatát, Csehország lakosságának mintegy harmada él ilyen épületekben. Vizuális megjelenésüket iróniával, humorosan transzformálta játékos bútorrá például a szlovák Marian Lassak. Ugyanez a játékosság jellemzi a lengyel David Navarro és Martyna Sobecka által tervezett Blokoshka házmakettkészletet: az orosz-szovjet kultúra egyik „sikertermékét”, a matrjoska babát és a panelházat ötvözték egymással papírjáték formájában.

A hetvenes–nyolcvanas években a nyaralások elengedhetetlen kellékei voltak a felfújható gumijátékok. Mára persze vesztettek sikerükből, köszönhetően például a vizuálisan környezetszennyező kínai termékek dömpingjének. A térség egyik legnagyobb, és jelentős múltra visszatekintő műanyagipari vállalata, a Fatra is meg kellett hogy küzdjön a silány minőség sikerével. De nem hagyta annyiban: a visszavonulás helyett úgy döntött, kortárs tervezőkkel készíttet játékokat. A kollekció óriási sikert aratott a cseh szülők körében, majd meghódította a világpiacot, azóta a cég portfóliójának egyik húzóterméke.

Mindkét kiállítás november 20-ig látható az Iparművészeti Múzeumban.