Bokros, a főgonosz – ez volt a kilencvenes évek egyik legbizarrabb kabaréja a tévében. A Bokros-csomag bevezetése miatt Kern András háromrészes „leleplező riportjában”, amelyet Verebes Istvánnal közösen írt, az ördöggel cimboráló, országrontó, kútmérgező Bokros Lajos pénzügyminisztert tette meg bűnbaknak a magyarság 1100 éves szenvedéséért. Minden szerepet Kern játszott el a minisztérium portásától a kivarrt ukrán gengszterig, de a titkárnőt, a takarítóasszonyt és a konzumhölgyet is ő formálta meg. Kern már akkor bebizonyította, akár női színész is lehetne.
Erre a gegre játszik rá a Belvárosi Színház új bemutatója, a Pesti barokk, amelyben Kern egy nagymamát alakít. A 2013-ban megjelent regényből az ő ötlete alapján született színházi adaptáció, melyet a szerzővel, Dés Mihállyal közösen írtak. Az 1984-ben, a 3,60-as kenyér világában, a beszervezések, a disszidálni vágyás és a bohém értelmiségi összejövetelek közepette játszódó történet főhőse a 33 éves Koszta János (Szabó Kimmel Tamás), aki másokhoz hasonlóan Amerikába vágyik, de mégsem képes megtenni ezt a lépést, talán a megtalált szerelem, a 17 éves fruska, Éva (László Lili), talán a 93 éves nagyanyja (Kern András) miatt, aki az egyetlen biztos pontot jelenti az életében.
Kern tökéletesen bújik bele a szerepbe: megmosolyogtató, ahogy hajhálóban és nejlonkombinéban járkál fel-alá a színpadon, de az első néhány perc után már nem egy női ruhába öltözött Kernt látunk, hanem egy valódi nagymamát. Erőszakos, de kedves, sztorizgatós öregasszonyt, aki az összes negatívum ellenére imádja az életet. Szabó Kimmel Tamás szépen, érzékenyen építi fel a fiatal értelmiségit, aki nemigen találja magát ebben a világban, nyomasztja beszervezésének lehetősége, de elvetélt ötlet számára a disszidálás is. A több mellékszerepben is feltűnő Bánfalvi Eszter és Mészáros Máté játéka is nagyon erős.
A nyolcvanas évek közelségéből adódóan az összekacsintás is megvan a nézővel: mindenki számára ismerős családi legendákat mantráz folyamatosan a nagymama, miszerint ő is egy volt azok közül, aki 1944 novemberében éppen átért a villamossal a Margit híd felrobbantása előtt, vagy hogy az akkori idős generáció nem tudott mit kezdeni a közterek folyamatos átnevezésével. És persze a retró is ott van: a Traubi, a libatoll paplan, a tárcsázós telefon.
A Pesti barokk előadás-változata a maga könnyedségében érdekes látlelet erről az időszakról, de néha a hangsúlyok rossz helyre kerülnek, egyes helyzetek túlmagyarázottak, míg más viszonyokat felületesen kezelnek.
(Dés Mihály–Kern András: Pesti barokk. Rendező: Göttinger Pál. Belvárosi Színház.)
