Az előadás három helyen ér el a csúcspontra: a bizarr vonások teljes kibontását tekintve Decretenus doktor (Pethő Gergő) és fia (Kemény István) megjelenésekor, a finomabb, ám hasonlóan erős humorú, a címszereplőt gondos orvosi ellátást imitálva folpakkba csavaró pantomimjátékban, illetve Pourgalot doktor (Blasek Gyöngyi) szigorú, kimért feltűnésekor. Utóbbi a hatalom hangján szól a beteg-alattvalóhoz, a darab keretein túllépve általános kiszolgáltatottságunkra, alapfélelmeinkre mutatva rá. Az előadás ereje nagyban merít a kitűnő színészi játékból: Ács Norbert az infantilizmust kegyetlenséggel, együgyűséggel és jó szándékkal ötvöző Arganját, Pethő Gergő egyszerre fanatikus és atyai Decretenusát, Kemény István némiképp együgyű Thomasát, Blasek Gyöngyi félelmetes, szuggesztív Pourgalot doktorát, Spiegl Anna a Moliere-nél megszokott módon talpraesett, temperamentumos szobalányát kell elsősorban kiemelni.
És persze Bognár Róbert friss fordítását, Zöldy Z Gergely invenciózus jelmezeit és díszleteit.
###HIRDETES2###
