Sürgősen meg kell erősíteni Michelangelo Dávid-szobrát, mert félő, hogy a reneszánsz emblematikus alkotása egy újabb földrengést már nem bírna ki. Igaz, hogy két évvel ezelőtt az olasz kormány 200 ezer eurót ígért, hogy abból építsenek új, a rengéseket semlegesítő talapzatot a Firenzében, a Galleria dell’Accademia múzeumban álló szobor alá, de ez a beruházás egyelőre nem valósult meg. A tavalyi olaszországi földmozgások azonban rámutattak, hogy nem lehet tovább húzni az időt, a tudósok szerint mindenképp tennie kell valamit a kormánynak az ország kulturális értékeinek a védelmében. Alessandro Martelli földtudományokkal foglalkozó tudós a Time magazinnak arról beszélt, nem kizárt, hogy a Közép-Olaszországot sújtó földrengések a jövőben észak felé terjednek tovább, ezért Michelangelo alkotásának megvédése nem tűr halasztást. A tavalyi földrengések során több mint háromezer templom és ezer más műemlék sérült meg, régi városok változtak romhalmazzá. A javítások várható költségeit jelenleg hatmilliárd euróra becsülik.
A vizsgálatok szerint az ötszáz éves Dávidnak – ahogy az a hús-vér embereknél is lenni szokott – a bokáit kezdte ki az idő. Nagyon apró repedések keletkeztek bennük, melyek ma már annyira szétterjedtek, hogy kérdés, meddig fogják elbírni az 5,17 méter magas, öttonnás szobor súlyát. A bokák meggyengülése a tudósok szerint több okra vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy a szobor nem a legjobb minőségű márványból készült. Ráadásul az idők során több kisebb-nagyobb fizikai károsodást is el kellett szenvednie. Egy árvíz miatt a talapzata egy ideig ferdén állt, ezért az alkotás súlypontja áthelyeződött, és a tervezettnél nagyobb erőhatást kellett kiállnia a bokáknak. De az sem tett jót a szobornak, hogy a múzeumban működő gépek folyamatos mikrorezgéseknek tették ki.
A tudósok, akik egy évtizeddel ezelőtt már figyelmeztettek a szobor állapotának romlására, el vannak keseredve, mert állításuk szerint hiába kongatták meg a vészharangot, aggodalmuk visszhangtalan maradt. Antonio Borri, a Perugiai Egyetem szeizmológusa, akinek csapata 2004 és 2009 között vizsgálta a szobrot, arra panaszkodott, hogy a munkájuk hiábavaló volt, senki nem veszi komolyan a figyelmeztetéseiket, mivel a márvány pusztulása az emberi élethez mérten nagyon lassú folyamat. A professzor arról is beszélt, hogy meg sem kellene mozdítani a szobrot ahhoz, hogy egy földrengésbiztos réteget építsenek be a talapzatába. A kérdés az, hogy Michelangelo mesterműve megkapja-e a kellő védelmet még mielőtt Firenzére is lesújt egy földrengés.
