Hetvennégy éves korában, január 1-jén életét vesztette Derek Parfit brit filozófus – közölte a Daily Nous. Halálát azóta több más forrás is megerősítette. Kutató, egyetemi tanár volt, aki tudományos pályája alatt végig tanított az Oxford Egyetemen, de oktatott filozófiát a New York-i Egyetemen, a Harvardon és a Rutgers Egyetemen is. Számos könyve nagy hatással volt a bölcsészettudományokra, és tananyaggá válhatott az elmúlt évtizedekben.
Orvos szülők gyermekeként 1942. december 11-én, Kínában született, de ’43-ban a család már vissza is tért az Egyesült Királyságba. A fiút az Etonba küldték, ő pedig kiskorától kezdve költő szeretett volna lenni, de erről aztán letett, és az Oxfordon már újkori történelmet tanult. 1964-ben diplomázott, nem sokkal később pedig a történelmet is leadta a filozófia kedvéért, és az oxfordi All Souls College ösztöndíjasa lett.
Első könyve, az 1984-es, négy részből felépülő Reasons and Persons a normatív morálfilozófián belül korszakalkotónak mondható. Parfit meggyőződése volt, hogy a nem vallásos alapról vizsgálódó etika még egy igencsak feltáratlan terület, és a metaetikával eltávolodva vizsgálta, mi alapján tekintünk valamit jónak vagy rossznak. Azt tanulmányozta, az önérdeken alapuló etika miként mehet szembe mégis az ember későbbi érdekeivel, ahogy a konzekvencionalizmuson alapuló etika is önsorsrontó lehet bizonyos esetekben. A józan észen alapuló etika pedig a nagyobb közösség esetében lesz önérdek-aláaknázó: példákkal mutatta be, hogy így járunk el akkor is, mikor szeretteink jólétét mindenki másé elé helyezzük.
Parfit egyben a moralitás három versengő elméletét igyekezett összeegyeztetni. Egyik egy hipotetikus szerződésre vonatkozik, másik tetteink következményére, a 3. pedig Kant kötelességetikájára. Szerinte a három iskola képviselői ugyanazon hegy különböző oldalait mésszák meg.
Később a 2011-es, kétrészes On What Mattersben fejtette ki bővebben moráletikai elképzeléseit. Hatalmas munka született ezzel: 1440 oldalas a két rész, a harmadik pedig még mindig kiadás előtt áll. Nem véletlenül írta még három éve Balázs Zoltán filozófus: „Filozófus legyen a talpán, aki itt életben marad: tavalyelőtt jelent meg a filozófiai zseninek tartott Derek Parfit On What Matters című magnum opusa, amely 1440 (!) oldalon igyekszik igazolni, hogy Kant deontikus etikája, a konzekvencializmus és a kontraktualizmus »végső soron« ugyanoda mutat. A könyv eredeti címe A hegy megmászása lett volna, amely szintén erre utal: mindhárom út ugyanarra a csúcsra vezet. De a levegő, bár erről Parfit nem szól, a csúcson igen ritka. A gigászi mű fogadtatása nem éppen egyöntetű lelkesedés.” És valóban: még egy külön kötet is napvilágot látott, melyben különböző szerzők vitatták az On What Matters állításait.
Mint a Vox.com most írta, ha egyetlen elmélettel kellene azonosítani a filozófust, az ez lenne: a személyazonosság, hogy egyénileg kik vagyunk, valójában nem számít. A pszichológiai kötődés, kontinuitás számít, és így az önzés jóval kevésbé válik védhetővé. Ha időben különválok jövőbeli önmagamtól, akkor kevésbé fog számítani, hogy akinek most kedvezek, az később fizikailag és szellemileg is azonos lesz velem. Ha időben különbözök a későbbi önmagamtól, akinek kedveznék, és térben másoktól, akiknek kedvezhetnék, akkor miért legyek az első a jövőbeli én, szemben a már most létezőkkel?
Mint a Vox szerzője, Dylan Matthews megfogalmazta: ez az elképzelés, mely szerint a távolság nagyobb múltbeli és jövőbeli önmagamtól, mint más emberektől a jelenben, sok közös vonással bír a hagyományos buddhista tanítással. (Olyannyira, hogy egy tibeti szerzetes Indiában, miután Dan Wikler filozófus megmutatta neki, belefoglalta tanításába a Reasons and Persons egyes részeit.)
Parfit halála után kollégája, a vegetarianizmus mellett érvelő híres ausztrál morálfilozófus, Peter Singer írta meg, hogy februárban érkezik az On What Matters harmadik része. A Daily Nous gyászhíre alatti hozzászólásában közölte, Parfit megosztotta vele kéziratát, s egyben azon aggódott, eleget tesznek-e leggazdagabbak a szegényekért. Parfit szerint a jövő emberi generációk annyi most el nem képzelhetőt érhetnek még el, hogy mindent meg kell tenni a létezésükért.
