Mint a Vox.com most írta, ha egyetlen elmélettel kellene azonosítani a filozófust, az ez lenne: a személyazonosság, hogy egyénileg kik vagyunk, valójában nem számít. A pszichológiai kötődés, kontinuitás számít, és így az önzés jóval kevésbé válik védhetővé. Ha időben különválok jövőbeli önmagamtól, akkor kevésbé fog számítani, hogy akinek most kedvezek, az később fizikailag és szellemileg is azonos lesz velem. Ha időben különbözök a későbbi önmagamtól, akinek kedveznék, és térben másoktól, akiknek kedvezhetnék, akkor miért legyek az első a jövőbeli én, szemben a már most létezőkkel?
Mint a Vox szerzője, Dylan Matthews megfogalmazta: ez az elképzelés, mely szerint a távolság nagyobb múltbeli és jövőbeli önmagamtól, mint más emberektől a jelenben, sok közös vonással bír a hagyományos buddhista tanítással. (Olyannyira, hogy egy tibeti szerzetes Indiában, miután Dan Wikler filozófus megmutatta neki, belefoglalta tanításába a Reasons and Persons egyes részeit.)
Parfit halála után kollégája, a vegetarianizmus mellett érvelő híres ausztrál morálfilozófus, Peter Singer írta meg, hogy februárban érkezik az On What Matters harmadik része. A Daily Nous gyászhíre alatti hozzászólásában közölte, Parfit megosztotta vele kéziratát, s egyben azon aggódott, eleget tesznek-e leggazdagabbak a szegényekért. Parfit szerint a jövő emberi generációk annyi most el nem képzelhetőt érhetnek még el, hogy mindent meg kell tenni a létezésükért.
