Egy évtized: szép élmények, ragyogó arcok, emlékezetes hangok. Nemes, műfajpártoló vállalkozás a Müpa részéről a Jazz Showcase címmel megrendezett program. A feltörekvő magyar együtteseket bemutató sorozat célja a tehetséggondozás, amelynek módja és kerete az évek során folyamatosan érlelődött, új elemekkel bővült, míg elnyerte mai formáját.
Három délután, kilenc együttes, esténként „felnőtt” koncertek, szakmai tanácskozás, fotókiállítás – a Müpa különböző termeit és tereit február első hétvégéjén a jazz vette birtokába. Ha csak az idei program gálakoncertjének névsorát nézzük, van mire büszkének lenni a szervezőknek. Fábián Juli, Harcsa Veronika, Gájer Bálint énekesek, Balogh Roland, Gyémánt Bálint gitárosok, Balogh Zoltán zongorista, Bolla Gábor szaxofonos – a korábbi fellépők ma a magyar jazzélet ismert, népszerű, külföldön is sikereket elért előadói. Hogy a tehetségbörzék milyen szerepet játszottak ebben, az nehezen kibogozható, de mindegyikőjüknek sokat jelentett, ösztönzést adott a rangos bemutatkozási lehetőség.
Az ilyen börzék elsődleges küldetése, hogy a bontakozó tehetségeket a hazai és külföldi impresszáriók, lemezkiadók, kritikusok figyelmébe ajánlják. Az, hogy a pályakezdők fellépési lehetőséghez jutnak, önmagában nem meghatározó jelentőségű, hiszen ilyen alkalmak másutt is adódnak, és tehetségkutatókat is szerveznek Magyarországon. (Voltak évek, amikor a Müpa úgy igyekezett nemzetközivé tenni a fórumot, hogy más országok fiatal együtteseinek is teret adott. Különös észjárás, amely a hazaiak rovására külföldiek karrierjének kibontakozására fordít forrásokat.)
Vajon mennyiben sikerült a börzének elérni célját, a fiatalok pályájának előmozdítását? A közönség érdeklődésére mindig lehet számítani, az ingyenes délutáni bemutatókat a Zászlótérben és az Átriumban ezúttal is sokan nézték végig. Az pedig, hogy a gálakoncertre megtelt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, különösen méltánylandó eredmény. A széles körű publicitás jó hírvivője a rendezvénynek és a jazznek, ami alátámasztja a kezdeményezés létjogosultságát.
De mi a nemzetközi szakemberek meghívásának a hozadéka? Az idei listán csupán néhány név szerepelt: az Amerikai Jazzújságírók Szövetségének elnöke, egy volt bolgár rádiós, az angol Serious ügynökség és az EFG London Jazz Festival vezetője, továbbá a londoni 606 jazzklub tulajdonosa (visszatérő vendég, akivel évek óta gyümölcsöző cserekapcsolat zajlik a magyar intézet közreműködésével). E téren rendre deficittel zár a találkozó. Nem volna érdeklődés a magyar jazz iránt tőlünk nyugatra, északra és délre? Szűkös anyagi keretek akadályozzák a szervezést, vagy nem sikerül megszólítani és utazásra bírni az illetékes személyeket? Miért nem mozgatta meg a hazai klubvetőket, szervezőket, újságírókat a közösségi médiumok szerepét és a fiatalok érvényesülési lehetőségeit boncolgató szakmai nap sem?
Válaszra váró kérdések, egy azonban tény: ilyen szűk részvevői körtől aligha várható érdemi előrelépés a pályakezdő magyar jazzmuzsikusok nemzetközi térnyerésében. Mire jó akkor a showcase? A tíz év következtetése: ha nem sikerül bővíteni a közvetítésben érdekelt külföldi szakemberek körét, helyi érvényű marad a többre hivatott rendezvény. Megfontolandó a gyakoriság kérdése is, hiszen a magas szintű képzés ellenére sem formálódik évenként elegendő ütőképes, nemzetközi figyelemre érdemes csapat. Két- vagy hároméves ciklusok az erőforrások koncentrációját és nagyobb merítést tennének lehetővé.
A megújulás szükségességéből azonban nem szabad a seregszemle hiábavalóságára követeztetni. Az idén is sikerült felmutatni exportképes produkciókat. A szombati napon Horváth Cintia énekesnő tehetséget mutató műsorát követően ilyen volt Ludányi Tamás szaxofonos kiváló hangszeresekből álló, a jazz igazi hangján megszólaló kvartettje, amely csiszolt összjátékkal és szárnyaló szólókkal ragadtatta vastapsra a közönséget. Este a Fesztivál Színházban történelmi esemény zárta a napot: Bágyi Balázs új kvartettje kínai vendégszólistával, a hangszeresként és zeneszerzőként is kiváló Li Hsziaocsüan (Li Xiaochuan) trombitással vitte sikerre remekbe szabott műsorát.
Záróakkord: a showcase tavaly óta verseny is, a nemzetközi zsűri Ludányi Tamás kvartettjét találta a legjobbnak, a közönségszavazás győztese a Vörös Janka e-Series lett, különdíjat a Gino’s B Version, Balogh Gyula kvartettje és Horváth Cintia kapott.
