– Előfordul, hogy maga a hely formálja a zenét is?
– Inkább a természetes helyekről mondható ez el. De negatívan is hathatnak. Persze számít az akusztika is vagy az, hogy nagyon száraz helyen például nem jó hegedülni. Nem élvezem. Sok mindentől függ, hogy egy koncert milyen lesz. Attól, hogy az ember hogy játszik, kivel játszik. A közönségtől. Vagy hogy a koncert előtt mit ettem, mit ittam. Ha lenne törvény rá, minden esetben úgy csinálnám, hogy jó legyen.
– Ha már a törvényszerűségekről és a tervezésről beszélünk: önt mindenki őstehetségnek mondja. Ha valaki nem így születik, de sokat gyakorol, eljuthat erre a szintre?
– Nem én mondom, hanem Johann Sebastian Bach: bárki képes lenne arra, amit ő csinál, nincs az egészben semmi különös, ha eleget dolgozik. Igazából nem tudom.
– Ön egy nap mennyit dolgozik?
– A fizikai gyakorlás ideje véges. Az ember elfárad. De a napi több óra megvan. Hogy mi megy tovább fejben, más dolog. Nem feltétlenül kell hangszer a kezedbe, hogy zenélj.
– Gyermeke születése is hatott a zenéjére?
– Igen. De nem csak a gyerek. A családban élés, az, hogy az ember megnősül, hogy eljut bizonyos pontokra, sok mindent megváltoztat. Emiatt egy csomó dolog egyszer csak már nem érdekli annyira. Tud mással foglalkozni.
– A lánya is zenél, fuvolázik. Az apja hatására kezdte el?
– Nem. A barátnői is elkezdtek zenélni mindenféle hangszeren. Az iskolában volt egy hangszerválasztósdi, sokfélét bemutattak nekik, és ő a fuvolát kedvelte meg. Csodálatosnak tűnt a hangja, azt mondta. De nem akarok zenészt faragni belőle.
– Mégis, a zenének mekkora szerepet adna a gyerekek nevelésében?
– Mondják, hogy a zene fejleszti a gyerekeket. Szerintem a felnőtteket is. De ha nem szereti, akkor kínszenvedés.
– Egy citerás koncertsorozata előtt azt mondta, azért ezt a hangszert választotta, mert a menedzsmentje is úgy szerette volna, hogy inkább ezzel foglalkozzon. Kinek a döntése, hogy milyen hangszeren játszik, és hogy milyen turnét szerveznek?
– Az a turné egy lemezről is szólt. Szerettek volna egy olyan albumot, amelyen csak citerázok. Meg is lett. Közösen döntünk, de az utolsó szó az enyém. Igaz, a koncertek rendezői is szólnak néha, hogy szeretnének-e citerát a programba. Egyelőre jobban vonz a hegedű, de a citera nem követel annyi gyakorlást, így az ember boldogabban nyúl hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy szenvednék a hegedűtől, de a citera tényleg egyszerűbb.
