Az ember, aki fazont szabott Debrecennek

Noha munkáit mindenki ismeri, alig beszélnek róla. Sajó Istvánnak állít emléket az Art déco a pusztán.

Aki valaha megfordult a cívisvárosban, vagy akár csak vonattal átsuhant rajta, netán fotót látott róla, biztos, hogy találkozott a munkáival. Debrecen visszavonhatatlanul magán hordozza Sajó István keze nyomát.

A Debrecen Nagyállomás, a Nagytemplom második világháború utáni rekonstrukciója, szétlőtt tornyainak feltámasztása, a régi nagyerdei stadion, az OTI (az egykori Országos Társadalombiztosító Intézet – a szerk.) épülete, a Hatvan utcai izraelita hitközség egykori bérháza, a Vásáry utcai lakóház vagy számos magánvilla, illetve a „régi” Nagyerdei Stadion.

Csak pár „szerénység”, amely a kalandos életű, 1896-ban, a millennium évében zsidó családban született Sajó munkáját dicséri. Épületei, azok vonalvezetése, lekerekítései könnyednek hatnak, ugyanakkor praktikus funkcionalitással párosulnak.

Életművét a debreceni Modemben most tárlat mutatja be Art déco a pusztán címmel. A február 26-ig megtekinthető kiállítást már csak azért is érdemes végignézni, mert noha épületei „alapnak” számítanak, ám még debreceniként sem biztos, hogy azokat össze tudjuk kötni az építésszel. Úgy viszont összeáll a kép, hogy az eredetileg klasszicista épületeiről ismert városba többek között ki csempészett egy szelet modernitást a XX. század első felében, majd pedig a második világháború utáni években.

A sportmániás, az első világháborúban főhadnagyként többszörösen kitüntetett Sajó a József nádor műegyetem építészmérnöki szakán végzett, majd Németországba Breuer Lajos Marcell-lel közösen ment ki. Dortmundban három évet töltött, megfordult Duisburgban is, családi házak, középületek építésében segédkezett, tanult, közben bútorterveket készített, és dekoratőrként is dolgozott.

1923-ban jött a tengerentúl, az ígéret földje. Az Egyesült Államokban New York és Florida között ingázott, tanult, felhőkarcolóterveket fabrikált, és a magasépítészetben is jártasságot szerzett. Két magyarral, Wank Loránddal (Roland Wank) és Berzőffy Loránddal (Roland Berz) közösen létrehozták a Mediterranean Architect Studiót, s többek között hétvégi házakat, villákat építettek a déli napsütésben. Sajó a nagyüzemi lakásépítésbe is belekóstolt, így többek között részt vett a New York Bronx negyedében épült, The Coops elnevezésű tömblakáskomplexum építésében.

S miközben sokan úgy gondolnák, több év Amerika és siker után az ember ott marad és élvezi a felhőtlen életet, Sajó visszatért Debrecenbe. Hazai karrierje szülővárosában indult virágzásnak. A második világháború előtt inkább lakóházakban és a Nagyerdő felé vezető körúton álló magánvillákban csillogtatta meg tudását, s praktikus, formatervezett épületekkel kezdte átformálni, megújítani a város karakterisztikáját.