Csuja Imre: Csokit és Torrentét alpolgármesternek!

Bárhol játszódhatna az országban A mi kis falunk – állítja Csuja Imre, a „polgármester”, akivel beszéltünk még versekről, közéleti szerepvállalásairól is.

Tompos Ádám
2017. 02. 28. 18:25
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Polgármester úr, volt egy ígérete a kampányban, miszerint „megőrizzük majd az életszínvonalunkat”
– Ez nem lesz nehéz, ugyanis a pajkaszegi életszínvonal a béka feneke alatt van.

– Akkor mondhatjuk, hogy A mi kis falunkban látható Pajkaszeg hasonlít egy kicsit Irgácsra, a Portugál című színdarab településére?
– Igen, lehet, hogy az ország másik felében vannak, de hasonló helyzetben. Maga a sorozat egyébként olyan, hogy bárhol játszódhatna az országban, akár az említett, képzeletbeli Irgácson vagy a létező és nem mellesleg gyönyörű Pilisszentléleken.

Hajdúnánás képviselő-testülete a városban született Csuja Imre színművésznek díszpolgári címet adományozott. Az indoklás szerint a művész szerepeivel, színészi alakításaival, életművével országos elismertséget szerzett Hajdúnánásnak, továbbá a magyar nemzeti kultúra, művészi alkotómunka területén kiemelkedő művészeti értékek hozott létre. (Haon.hu)

– Vajon miért találják meg rendre ezek a vidéki szerepek?
– Nem tudom, nyilván van egy humoros arcom, és lerí rólam, hogy vidékről jöttem. Talán benne is van ez minden mozdulatomban. De ugyanakkor érdekes egyébként, hogy ha hazamegyek a szülővárosomba, Hajdúnánásra, akkor másképp nézek, másképp köszönök az ismerősöknek. Még az is megesik, hogy néha tájszólásba is átváltok. Aztán mindig igyekszem, hogy szerethetővé tegyem az általam megformált karaktereket.

– Mi a szerethető egy olyan polgármesterben, aki magára költi a közpénzt?
– Semmi sem csak fehér vagy fekete. Károly, az általam megformált pajkaszegi polgármester nem tesz mást, mint meg akar élni a jég hátán is, ahogy sokan mások is. Így aztán belecsúszik mindenféle stiklikbe, onnan próbálja kivágni magát. Neki, ahogy sok más falubelinek sem jut eszébe elmenni innen, ők szeretnek itt élni. Ez a hazájuk, itt vannak otthon.

– A közvélekedés szerint a magyar vidéken nem történik semmi. Hogyan lehet erre a „semmire” egy sorozatot felépíteni?
– Azért lehet különleges élethelyzeteket találni egy ilyen kis faluban. Sőt, itt már az is érdekes, ha húszévente egyszer átmegy rajta egy kamion, itt az már bizony téma. Az írók pedig nemcsak a képzeletükre hagyatkoztak, hanem a valóságra is, így aztán a cselekmény egyszerre lesz realista, abszurd és groteszk is.

– Ez a sorozat is licenc alapján íródott, ahogy sok más magyar sikerszéria is. Mikor jelennek meg végre a sorozatban a mi íróink, alkotóink gondolatai?
– Nem tudom, de ezen már többször gondolkodtunk. Pedig sok amerikai sorozat is néha elképesztően egyszerű, de lehet, hogy ott egyszerűen több a gagman, vagy csak jobban bele tudják sűríteni az élettapasztalataikat a cselekményekbe. Annak mindenesetre örülök, hogy már idehaza is eljutottunk oda, hogy komoly színészek szerepelnek a sorozatokban. Ez egy nagyszerű lehetőség például a fiataloknak arra, hogy megismerjék őket.

– Ha már szóba került Amerika. Szerepelt korábban egy igazi, Budapesten forgatott szuperprodukcióban, a Suszter, Szabó, baka, kémben. Nem jutott eszébe, hogy ha nyugatabbra születik, akkor nemcsak egy ordító szovjet tisztet alakítana, hanem a főszerepet is megkaphatta volna akár?
– Eljátszadozik az ember a gondolattal, de hát én ide születtem. Meg aztán egyáltalán nem biztos, hogy ezzel a tudással elértem volna ezeket a sikereket. Egy színész amúgy is csak a saját nyelvén tud érvényesülni szerintem. Én nem tudok angolul, csak magyarul tudok gondolkodni is, de volt pár három-négy mondatos külföldi szerepem, és hát rémálom volt mindegyik.

– Miben más egy ilyen produkció belülről, mint egy magyar film forgatása?
– Semmiben. A magyarok ugyanolyan profik, felkészültek, mint a külföldi stábok, úgyhogy nem látok óriási különbséget. Közel száz filmszerepem volt már, úgyhogy nem beszélhetünk mázliról, de szinte kizárólag profi, felkészült magyar alkotókkal dolgozhattam, mint amerikaiakkal.

– A filmek és sorozatok forgatása, valamint a színházi szerepek mellett van még ideje versmondásra?
– Hogyne. Most is fellépek majd a kardiológián, az egészségügyi dolgozóknak adok egy versműsort, utána pedig megyek a Máltai Szeretetszolgálat által üzemeltetett hajléktalanvonatra. Önkéntesként szoktam mentőzni is, egy műszakot végigdolgozom egy esetkocsin, erre az újraélesztős kisvideó kapcsán kértek fel a mentők. Így általam is egyre több emberhez jut el, hogy bizony nem gyerekjáték, amit az egészségügyi dolgozók csinálnak. Ezekbe a karitatív tevékenységekbe egyébként véletlenül csöppentem bele, de ez egyrészt egy misszió számomra, másrészt én így reagálok a közéletre. Nem sajnálkozom, szánakozom, hanem elmegyek egy hajléktalanszállóra verset mondani, és utána még beszélgetünk egy jó órát. Így aztán lehet, hogy derűsebbé tettem a napjukat.

 

– Hogyan képzeljünk el egy ilyen beszélgetést?
– Elképesztő derű árad ezekből az emberekből, akik ráadásul nem ritkán naprakészek. Ismerik a filmjeimet, sokszor idéznek is a szerepeimből. Rengeteg verset is ismernek. Másfél órás esttel készülök, főleg klasszikusokat szavalok, József Attilát, Babits Mihályt, Vörösmarty Mihályt, Petőfi Sándort. Egészen másképp szólnak ezek a versek a különböző helyszínen, gondoljunk csak az Eszméletre például, mást jelentenek azok a sorok a hajléktalanszállón, mint egy iskolában.

– A gyerekek is szeretik a verseket?
– Hogyne, gimnáziumokba, általános iskolákba is megyek előadni. Nagyon szép látvány, ahogy több száz gyerek lóg fürtökben a bordásfalakon, meg ahogy ülnek a tornateremben a zsámolyokon. Előfordult az is, hogy beharangozták, hogy milyen verseket tudok, aztán a közönség választott közülük, mint egy étlapról.

– Az UFO együttes Napolaj című dala is szerepel ezen a listán?
– Nem, az egyszeri kirándulás volt csupán, de nem bántam meg. Halálosan komolyan vettem ezt a feladatot is, mint a többit is, mert másképp nem működött volna a produkció. Ha egy picike fény is látszott volna a szememben, vagy nyoma maradt volna bármi huncutságnak, akkor már megette volna a fene az egészet. Így ütött igazán, úgyhogy nem is nevethettem el a felmondás közben sem. Utána már persze tudtam rajta röhögni.

 

– Játsszunk el a gondolattal, hogy Csuja Imre választópolgárnak az urnák elé kell járulnia. A szavazólapon három név áll: Csoki, Torrente, Polonius.
– Polonius legyen a polgármester, a másik két figura pedig legyen alpolgármester. Na, ahol ez megvalósulna, az egy állati vicces hely lenne.

Kedvenc versei

Babits Mihály: Jónás könyve. „Azért, mert hosszú.”

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja. „Azért, mert rövid.”

Ady Endrétől bármi. „Ady bármi, bármikor jöhet, minden mennyiségben.”

Kedvenc színdarabjai

Tóték

Pillantás a hídról

Portugál

 „Talán ezekben tudtam a legszemélyesebb lenni.”

Kedvenc filmszerepei

 „Hármat mondhatok? Ez most komoly? Üvegtigris 1, 2, 3.”

 Üvegtigris

 Nincsen nekem vágyam semmi

 Moszkva tér

 

 

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.