Csuja Imre: Csokit és Torrentét alpolgármesternek!

Bárhol játszódhatna az országban A mi kis falunk – állítja Csuja Imre, a „polgármester”, akivel beszéltünk még versekről, közéleti szerepvállalásairól is.

– Ez a sorozat is licenc alapján íródott, ahogy sok más magyar sikerszéria is. Mikor jelennek meg végre a sorozatban a mi íróink, alkotóink gondolatai?
– Nem tudom, de ezen már többször gondolkodtunk. Pedig sok amerikai sorozat is néha elképesztően egyszerű, de lehet, hogy ott egyszerűen több a gagman, vagy csak jobban bele tudják sűríteni az élettapasztalataikat a cselekményekbe. Annak mindenesetre örülök, hogy már idehaza is eljutottunk oda, hogy komoly színészek szerepelnek a sorozatokban. Ez egy nagyszerű lehetőség például a fiataloknak arra, hogy megismerjék őket.

– Ha már szóba került Amerika. Szerepelt korábban egy igazi, Budapesten forgatott szuperprodukcióban, a Suszter, Szabó, baka, kémben. Nem jutott eszébe, hogy ha nyugatabbra születik, akkor nemcsak egy ordító szovjet tisztet alakítana, hanem a főszerepet is megkaphatta volna akár?
– Eljátszadozik az ember a gondolattal, de hát én ide születtem. Meg aztán egyáltalán nem biztos, hogy ezzel a tudással elértem volna ezeket a sikereket. Egy színész amúgy is csak a saját nyelvén tud érvényesülni szerintem. Én nem tudok angolul, csak magyarul tudok gondolkodni is, de volt pár három-négy mondatos külföldi szerepem, és hát rémálom volt mindegyik.

– Miben más egy ilyen produkció belülről, mint egy magyar film forgatása?
– Semmiben. A magyarok ugyanolyan profik, felkészültek, mint a külföldi stábok, úgyhogy nem látok óriási különbséget. Közel száz filmszerepem volt már, úgyhogy nem beszélhetünk mázliról, de szinte kizárólag profi, felkészült magyar alkotókkal dolgozhattam, mint amerikaiakkal.

– A filmek és sorozatok forgatása, valamint a színházi szerepek mellett van még ideje versmondásra?
– Hogyne. Most is fellépek majd a kardiológián, az egészségügyi dolgozóknak adok egy versműsort, utána pedig megyek a Máltai Szeretetszolgálat által üzemeltetett hajléktalanvonatra. Önkéntesként szoktam mentőzni is, egy műszakot végigdolgozom egy esetkocsin, erre az újraélesztős kisvideó kapcsán kértek fel a mentők. Így általam is egyre több emberhez jut el, hogy bizony nem gyerekjáték, amit az egészségügyi dolgozók csinálnak. Ezekbe a karitatív tevékenységekbe egyébként véletlenül csöppentem bele, de ez egyrészt egy misszió számomra, másrészt én így reagálok a közéletre. Nem sajnálkozom, szánakozom, hanem elmegyek egy hajléktalanszállóra verset mondani, és utána még beszélgetünk egy jó órát. Így aztán lehet, hogy derűsebbé tettem a napjukat.

– Hogyan képzeljünk el egy ilyen beszélgetést?
– Elképesztő derű árad ezekből az emberekből, akik ráadásul nem ritkán naprakészek. Ismerik a filmjeimet, sokszor idéznek is a szerepeimből. Rengeteg verset is ismernek. Másfél órás esttel készülök, főleg klasszikusokat szavalok, József Attilát, Babits Mihályt, Vörösmarty Mihályt, Petőfi Sándort. Egészen másképp szólnak ezek a versek a különböző helyszínen, gondoljunk csak az Eszméletre például, mást jelentenek azok a sorok a hajléktalanszállón, mint egy iskolában.

– A gyerekek is szeretik a verseket?
– Hogyne, gimnáziumokba, általános iskolákba is megyek előadni. Nagyon szép látvány, ahogy több száz gyerek lóg fürtökben a bordásfalakon, meg ahogy ülnek a tornateremben a zsámolyokon. Előfordult az is, hogy beharangozták, hogy milyen verseket tudok, aztán a közönség választott közülük, mint egy étlapról.

– Az UFO együttes Napolaj című dala is szerepel ezen a listán?
– Nem, az egyszeri kirándulás volt csupán, de nem bántam meg. Halálosan komolyan vettem ezt a feladatot is, mint a többit is, mert másképp nem működött volna a produkció. Ha egy picike fény is látszott volna a szememben, vagy nyoma maradt volna bármi huncutságnak, akkor már megette volna a fene az egészet. Így ütött igazán, úgyhogy nem is nevethettem el a felmondás közben sem. Utána már persze tudtam rajta röhögni.

– Játsszunk el a gondolattal, hogy Csuja Imre választópolgárnak az urnák elé kell járulnia. A szavazólapon három név áll: Csoki, Torrente, Polonius.
– Polonius legyen a polgármester, a másik két figura pedig legyen alpolgármester. Na, ahol ez megvalósulna, az egy állati vicces hely lenne.

Kedvenc versei

Babits Mihály: Jónás könyve. „Azért, mert hosszú.”

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja. „Azért, mert rövid.”

Ady Endrétől bármi. „Ady bármi, bármikor jöhet, minden mennyiségben.”

Kedvenc színdarabjai

Tóték

Pillantás a hídról

Portugál

 „Talán ezekben tudtam a legszemélyesebb lenni.”

Kedvenc filmszerepei

 „Hármat mondhatok? Ez most komoly? Üvegtigris 1, 2, 3.”

 Üvegtigris

 Nincsen nekem vágyam semmi

 Moszkva tér