Ez pedig sokszor elég lapos és egysíkú. Vannak előadók, akik szinte minden évben, így idén is, jelentkeznek egy-egy dallal, miközben tudjuk, irreális a dolog, hiszen minden évben nem lehet „világslágert” írni. Ehhez hasonlót egyébként utoljára talán még 2014-ben Kállay-Saunders András hozott, a Running végül az ötödik lett abban az évben, de ha az akkori felhozatalt nézzük, elfogultság nélkül, a mezőny legjobbja volt, simán nyernie kellett volna. De ugye, nem ez számít. S még ha ezt figyelembe vesszük, hiába próbálkozik azóta ő is évről évre, ahogy idén is döntőbe jutott, azt nehéz lesz megugrania.
Az pedig, hogy az indulók fele szinte mindig a kertévés tehetségkutatók táborából érkezik, s ők mindig döntő közelbe is érnek, annak kérdését is felveti, mi zajlik a kulisszák mögött. Kifáradt a szelekció, vagy ami még kellemetlenebb lenne, egy szakmai kör ráült a dolgokra. Igaz, fel-felbukkan egy-egy ígéretes produkció, amilyen idén a Zävodi és Berkes Olivér duó #háttérzaj című száma volt. Persze nem az égő zongorát hiányoltuk például eddig, hanem annak örülünk, hogy vannak 17 éves fiatalemberek, akik például ilyen dalokat képesek szerezni. De ez sajnos akkor is kevés. Érdemes lenne inkább vagy újragondolni a koncepciót, vagy egy-két évig rápihenni a dologra. Nagy baj nem lenne belőle.
Ahogy abból sem, ha az idei kiírást megnyerő 35 éves tatai előadó a lehető legtovább jutna. Az ember ugyanis kíváncsi, mit szól az adott magyar produkcióhoz az Euróvízió népe. Szurkolni ér. S reméljük, Kijevben sikerül meg is tartani a rendezvényt, amelynek vezető szervezői közül sokan nemrég felmondtak, ám az ukrán miniszterelnök, Volodimir Hrojszman jelezte, nem lesz gond a döntővel. Májusban kiderül.
###HIRDETES2###
