Akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink

Van öncenzúra az emberben – mondja Szabó Benedek. Korosztályának alteres sztárjával beszélgettünk.

Talán még senkit nem vetettek össze annyiszor Cseh Tamással, mint Szabó Benedek énekes-dalszerzőt, aki az X generáció gondjainak megéneklése után – lassan a bűvös harmincas felé közeledve – személyes hangvételű szerelmes lemezzel rukkolt elő.

A Szabó Benedek és a Galaxisok frontembere Baján nőtt fel, Szegedre járt egyetemre – ezt megbánta –, majd hamarosan Budapestre költözött. Először a Gyökkettő, utána a Zombie Girlfriend együttesben zenélt. 2013-ban alapította a Szabó Benedek és a Galaxisokat, és abban az évben ki is jöttek az első, Kapuzárási piknik című lemezzel. Ezen az akkor a húszas évei közepén járó nemzedék nyűgjeit énekelte meg.

A legszebb éveink című album ezt a sort folytatta 2015-ben, és a siker sem maradt el: telt házas koncerteken énekelték vele együtt százak, hogy „akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink”.

„Mások is kimondhatták volna ezeket a dolgokat, mert nem túl bonyolultak” – állítja az énekes-dalszerző, amikor arról kérdezem, miért lehetett ekkora szenzáció az első két lemeze. „Sem ez a dalszerző-énekes műfaj, sem az őszinte szövegírás nem volt jellemző, légüres térbe érkeztem” – teszi még hozzá. Az első lemez kedvező visszhangja meglepte, bár úgy gondolta, az anyag kiemelkedően jó; a másodiknál viszont már tudta, hogy ha nem baltázza el a dolgot, akkor biztos a siker. Szerinte ehhez az is kellett, hogy meglegyen a megfelelő kontextus. A lemezek tökéletes időben és tökéletes helyen jelentek meg. 

Az azonban meglepte, hogy eleinte középkorú férfiak és nők jöttek oda hozzá azzal, hogy pontosan azt érzik, amit ő. Aztán a második lemez környékén megjelentek a koncerteken a gimnazisták is. „Ennek az egyik oka az lehet, amit egy YouTube-kommentelő írt: olyan éretlenek a szövegeim, mint egy tizenhat éves naplója. A másik az, hogy ha egy zenekar fellép egy bizonyos szintre, törvényszerűen megjelennek a gimnazisták” – véli Szabó. A teljesség felé című dal sorait aztán meglepetten látta viszont ballagó osztályok tablóin és búcsúvideóin. Szerinte van egy szövegeken túlmutató érzés is: nem biztos, hogy a tinik megélték ezeket a dolgokat, de érzik, hogy valami jó történik.

„Az ember nem írhat ilyen lemezeket élete végéig, nem is kell, hiszen más dolgok érdeklik. Ez most ilyen lemez, kötetlenebb, bohémabb, nem olyan hatással lesz az emberekre, mint az első kettő” – mondja. Az új lemez, a zenekar szokása szerint akár ingyen is letölthető Focipályákon sétálsz át éjszaka elsősorban a szerelemről szól, még pontosabban: működő szerelmekről, de nem működőképes párkapcsolatokról. A dalok nagy része a tavalyi nyár történéseire reflektál, amit leginkább a „pokoljárás” szóval tud jellemezni Szabó Benedek. Szerinte ez lett a legszebb lemezük, de nem ez lesz a legfontosabb. „Azt szeretem ebben a lemezben, hogy miközben néha nagyon szomorú, fesztelenül, szabadon született anyag. Azt csináltam, amit akartam, nem volt semmilyen kötöttség vagy gátlás. Ez egy gátlástalan lemez” – teszi hozzá.

Arról is beszélgetünk, hogy milyen hatással van egy dalszerző életére, ha őszintén megénekli a vele történt dolgokat: „Van öncenzúra az emberben, amelyet csak néha lehet átszakítani. Az első lemezen néha átszakadt ez a gát. Nagyon kellemetlen helyzetbe szerintem senkit nem hoztam még magamon kívül.” Az új klipben például feltűnik egy tábla azzal a felirattal, hogy „Szabó Benedek egy f sz”. Ezt a mondatot a Vittula nevű szórakozóhely vécéjében írta valaki a falra. „Nagyon sokáig teljesen jogosnak éreztem. Még mindig azzal küzdök, hogy néha elfogadjam: nem vagyok olyan rossz, amilyennek gondolom magam, és tudok sokkal jobb is lenni” – mondja erről.

Arra is rákérdezek, hogy az ismerősei nem tartanak-e attól, hogy belekerülnek a dalokba. Kiderül, hogy ezen még nem is gondolkozott. „Én is egy dalszerzővel élek együtt, köztünk ez nem jelenik meg problémaként, de lehet, hogy benne van a pakliban. Még nem gondoltam bele, hogy ez hogy befolyásolja az emberek viszonyulását hozzám. Annyit foglalkozom magammal, hogy sosem aggódtam amiatt, hogy ebbe másokat is belekeverek.”

A lemez zeneileg is elüt az eddig megszokottaktól: az első kettőn ugyanis nagyrészt mindent Szabó Benedek vett fel, gépdob szólt a számok alatt, a zenekar csak a koncerteken csatlakozott hozzá. Most azonban a Galaxisok tagjai is részt vettek a stúdiómunkában, illetve a dalok hangszerelésében. „Nem tartom magam nagy hangszerelőnek, kellett ehhez Günsberger Ákos, a gitárosunk, aki nagyon ért hozzá. Hozzá tudta tenni a magáét. Én megírtam a dalokat, ő pedig kitalált pár dolgot” – emlékezik vissza a munkára, amelyet így szokatlansága ellenére érdekesebbnek, demokratikusabbnak, jobbnak talált.

A Petőfi Rádión nem nagyon játsszák a dalaikat, de szerinte ez manapság nem is nagyon számít. Szabó Benedek szerint az alternek nevezett zenei közegben a nagy nevek kiöregedtek, és nincs túl komoly tülekedés a helyük elfoglalására, holott mindig lesz igény a magyar nyelvű alternatív zenére. Fontosabbnak tartja az angol nyelvű magyar zenét, amely szerinte még soha nem volt ilyen jó állapotban. „Nagyon sok nagyon jó huszonéves zenekar van jó menedzsmenttel. Nem kell sok idő, hogy a nemzetközi indie-középmezőnyben egy sor külföldön turnézó magyar zenekar legyen” – véli. 

Talán ezért is most azon dolgozik, hogy felélessze tetszhalott állapotából a Zombie Girlfriendet. „Az utóbbi időben elkezdtem azt érezni, hogy sok olyan dolog van, amit a Galaxisokkal nem tudok megcsinálni. Nagyon hiányzik, hogy angolul írjak, hogy másféle zenét csináljak, hogy külföldön koncertezzek” – sorolja az okokat. Ez hozza most lázba: ez és a zongorázás – mondja, miközben a kávézóból távozva felkapja a gitártokját. „Most kezdtem el újra zongoraórára járni. Nem is nagyon akarok gitározni.”