– Na, most mi lesz? – kérdezem a zöldfülűek beletörődésével társamtól. Életemben először vagyok ugyanis szabadulószobában, s bevallom, nem a játék, hanem a történelem szaga hozott ide. A tapasztalt kolléga feltalálja magát, azon nyomban kivesz a falból egy téglát. Az üreg papírt rejt, rajta tollal rajzolt ábra, hogy szabaduljunk meg a karperectől.
Körbejárunk a cellában. Ilyen bőkezűséggel nyilván nem bántak áldozataikkal az ötvenes évek ávós vagy bévés smasszerei. Oldalt mosdótál csappal, tükörrel, előtte néhány fénykép, a kopott hosszabb falnál ócska vánkossal vetett vaságy, szemközt asztal két „Szgyelano v SZSZSZR” feliratú bádogbögrével és a bolsevik propagandista, Ilja Ehrenburg Vihar című regényének 1948-as, Szikra kiadású első kötetével. Beleolvasunk: „Svecov megkérte Vlahovot: – Szergej Petrovics, ez ugyan nem a maga ügyköre, tudom, de nagyon kérem, nézzen mégis utána, mi van ezzel a Roche Aine céggel?”
A kolléga megsürget, időre kell szabadulnunk. Én azonban eltelnék a hely atmoszférájával. Hűvös van – ez egy idő után már eleve lehangoló, akár a kopár falak, a rossz világítás, az ablaknélküliség. Nem állítom, hogy minden darabja korhű a cellának, de a hangulat megfog, a kiszolgáltatottság nagyon is átélhető. Közben osztunk, szorzunk, figyelünk, keresünk, s nagy nehezen – nagyjából mintegy ötven perc alatt – kijutunk az őrség szobájába. Íróasztal, dohányzóasztal, vasszekrények fogadnak. Kulcsokat keresünk. A dohányzóasztalon régi újságok, köztük az 1956. november 12-i Népszabadság, a címlapon Kádár János beszédével. „Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk és a nép érdekében cselekedjünk” – hirdeti a szalagcím. (Hallottam valahol: a három sorba szedett vastag szöveg középső részét – „hogy szépeket mondjunk, hanem azért” – annak idején az olvasók kihajtogatták, ellenkezőjére fordítva így a mondatot.)
Szóval ötvenhatban vagyunk, az orosz invázió után, folytatom magamban saját játékomat. A pufajkások gyűjthettek be minket. Az egyik szekrényben egyenruhát találunk mai, illetve a negyvenes évek végéig használt hatágú csillagos rangjelzésekkel. (Ezt a tulajdonos helyében lecserélném az Ecserin egy korszakbélire vagy egy pufajkára.)
