Deák Kristóf: Szó sincs pedagógusok elleni kiáltványról

Az Oscar-díjas Mindenki rendezője készülő filmjéről is nyilatkozott lapunknak.

A fél családom pedagógus, a fejemet is vették volna, ha tanárok elleni kiáltványnak szántam volna a Mindenkit – így kommentálta kérdésünkre Deák Kristóf rendező a frissen Oscar-díjat nyert rövidfilmjével kapcsolatos megszólalásokat.

A Los Angelesben a legrangosabb filmes elismerést elnyerő alkotás tagjai szerda délután tartottak először sajtótájékoztatót a díjátadó óta. Ráadásul ezt abba a Bakáts téri Ének-Zenei Általános Iskolába szervezték, amelynek kórusát a filmben is hallhattuk. Nehéz elfelejteni azt a kitörő örömöt, lelkesedést, amellyel az iskola diákjai a gála estéjén fogadták a szobrocska elnyerését. A kórus ismét elő is adta a Mindenkiben hallható dalt, a Bodzavirágot, és a sajtótájékoztató résztvevői külön meg is tapsolhatták Rebekát, aki a filmbeli szólóban Liza (Hais Dorottya) hangját „kölcsönözte”.

Ismert ugyanis, hogy bár a történet a tátogásra kényszerített, a kórusbeli valódi munkából így kizárt gyerekekről szól, Hais Dorottya sem énekelt igazából a film végén. Deák Kristóf erre ismét kitért: mint mondta, a lány eleve úgy érkezett az első nap, hogy neki Liza szerepe tetszik jobban, viszont szinkronra lesz szükség, mert nem tartja olyan jónak a hangját. A másik főszereplő lány, Gáspárfalvi Dorka viszont nagyon jól énekelt, nála már az volt a gond, hogy hamisabban is kellett próbálkoznia. „Ez egy film, nem csináltam ebből etikai kérdést, Isaurának sem kellett valójában pénzt gyűjteni” – mondta Deák Kristóf.

Kíváncsiak voltunk rá, mit szólnak a stábtagok a filmről szóló értelmezési vitákhoz. Az Oscar-díj elnyerése után természetesen mindenkinek lett véleménye. Ki úgy látta, hogy a tátogásra kényszerítő tanárnőt (Szamosi Zsófia) nem is kellene kárhoztatni, hiszen nyilván nem lehet mindenkinek jó hangja, a kórusban pedig az kell. Más úgy vélte, a pedagógusnak épp az lenne a feladata, hogy a csupán kicsit hamis hangú gyerekekkel érdemben foglalkozzon. És többen odáig is eljutottak, hogy társadalompolitikai vízióikat, egyenlősítésről és kommunizmusról vallott nézeteiket vetítették rá a filmre. Amiről persze elhangzott az is, hogy milyen képet mutat a tanárokról a gyerekeket lerohadékozó, tátogásra kényszerítő pedagógussal.

Sajtótájékoztatón feltett kérdésünkre Deák úgy válaszolt: a film érdemei közé tartozhat, hogy gyökeresen különböző dolgokat is ki lehet belőle hozni. Egy alkotónak nem feltétlenül feladata, hogy később magyarázza művét – tette hozzá, aztán mégiscsak magyarázva kicsit. Úgy látta, a filmbeli tanárnő egyedi eset, aki hozott egy rossz döntést, „nem a gyerekeket tartotta szem előtt”, de szó sincs róla, hogy a pedagógusokkal lenne bármi gond, „akik a hátukon viszik az oktatást”. A film készítésének elején azért felmerült benne, mit fog szólni a kórusvezető a sztorihoz, de végül persze nem volt semmi gond, „szó sem volt róla, hogy ezzel szörnyetegként mutatnánk be a kórusvezetőket”.

A Zsófit alakító, lapunknak a díj elnyerése után nyilatkozó Gáspárfalvi Dorka is úgy látta: nem feltétlenül kell foglalkozni a negatív cikkekkel, ha egy alkotás sokra viszi, természetes, hogy különböző reakciók érkeznek majd rá. A rendező egyébként úgy látta, a film központi eleme egy paradoxon: hogy lehet egy gyerektől pont azt elvenni, amiért belépett egy kórusba, cserébe, hogy benn maradhasson? „Az ilyen paradoxonokról szól az élet” – tette hozzá.

Szóba került egyben Deák készülő, következő kisfilmje is, amiről Maly Róbert operatőr azt mondta, egy napja már a munkálatai is megkezdődtek. A sajtótájékoztató után a rendező lapunknak arról beszélt: zajlik az előkészítés, de nem lehet tudni, mikorra lesz kész a rövidfilm, ami Magyarországon fog játszódni és magyar támogatásból készül. Hozzátette: egy nagyon érdekes fináléjelenetre készülhetnek, melynek a mozgás lesz a központjában, és ami koreográfiailag nagyon pontosan ki lesz dolgozva.

Az eseményen a médiahatóság részéről elhangzott: a Magyar Média Mecenatúra 2014-ben adott nyolcmilliót a Mindenki készítésére. Deák később elmondta, hogy az Oscar-kampány és az Egyesült Államokba való kiutazás már a filmalap segítségével valósult meg. A rendező kifejtette, 2012-ben, Angliában írta meg másokkal együtt az alapsztorit, ami akkor még nagyon más volt és nem is Magyarországon játszódott. Aztán két évvel később tudtak belevágni a projektbe Udvardy Anna producerrel, miután Svájcból visszatért egy nyolc hónapos munka után. Vele korábban még nem dolgozott együtt. Nem volt sok idejük, a rendezőnek és vágónak olykor éjjel-nappal forgatnia kellett. Mikor elkészült, csak annyit éreztek, hogy ezt világszerte meg akarják mutatni sok embernek. Udvardy kifejtette, a rendező a tokiói fesztiválgyőzelem (Short Shorts Ázsiai Rövidfilmfesztivál) után azzal hívta fel, hogy jöhet az Oscar, de akkor még hitte is, nem is az egészet, hogy aztán egyre kevésbé legyenek szavai a film hihetetlen diadalmenetére.