Dorothea kiteljesedett a családjában és életében. Elbűvölő, élénk jelenlétével kápráztatta el környezetét vacsorapartikon, felvonulásokon. Megjelent a televízióban, ahol a magyar kultúráról, a hagyományos karácsonyi dekorációkról beszélt, és kórházi önkéntes munkát végzett utolsó, a hadsereg által kijelölt állomásukon, a Georgia állambeli, Fort Stewartban, 1960-ban. Ezután a család Németországba költözött, ahol Dorothea újra találkozhatott szeretett édesanyjával. 1969-től műszaki fordítóként és ügyvezető asszisztensként dolgozott Stuttgartban és környékén, míg férjével vissza nem vonultak a floridai otthonukba, 1979-ben.
Nyugdíjazása után a házzal, kertgondozással foglalta el magát, újból versenyszerűen teniszezni kezdett. Mindemellett elkötelezetten részt vett a helyi politikai ügyekben, polgári mivoltában, és rendszeresen küldött leveleket a Tampa Tribune szerkesztőségének helyi, nemzeti és nemzetközi ügyekről. Mint ahogyan egykor, fiatal anyaként a princetoni birtokon épített saját kezűleg támfalat, Floridában is cementet kevert, hogy teraszt, virágtartókat, falakat építsen a birtokukon, amiről kétszer is cikkezett a Tampa Tribune. A férje 1996-os halálát követően Dorothea büszkén vezette háztartását és ügyeit egyedül, míg 2009-ben, lányához, Suzanne-hez költözött, Virginia Beachre.
A gyermekei visszaemlékezései alapján anyai kötelezettségeit mindvégig komolyan vette, ízletes házi magyar süteményeket, tortákat küldött a születésnapjaikra, ellátta őket narancslével, amit a kertjében termő gyümölcsökből készített, és még sokkal azután is, hogy úgy gondolták, felnőttek, segítette őket tanácsaival, mind triviális, mind komoly kérdésekben. Gyermekei hálásak azért, hogy sok tekintetben hasonlíthatnak rá, büszkeségükben, szabadságukban, kompetitív természetükben, ambícióikban, atlétikai, nyelvi adottságaikban. Büszke volt magyar örökségére, a családi gyökereire. Benne is és férjében is erős volt a katolikus hit, és mindig a gyermekeiket, a családjukat tartották a prioritásnak. Sokan, azok közül is, akik élete későbbi szakaszában ismerték meg, csodálták egyediségét, „unikumát”, amit férje rögtön észrevett benne, és amit magával vitt végleges nyugvóhelyére, az Arlington Nemzeti Temetőbe, 2016. november 29-én.”
(In Loving Memory: Her Children and Their Families)
