Nyolcvanhét éves korában életét vesztette Derek Walcott Nobel-díjas költő – számolt be róla a New York Times. Halálát kiadója, a Farrar, Straus and Giroux jelentette be. Az ok ismeretlen, de régóta rossz egészségi állapotban volt.
Walcott 1930. január 23-án született Saint Lucia szigetén. Ikertestvére, Roderick Walcott később szintén drámaíró lett. Családja a szigeten kisebbségben lévő metodista közösséghez tartozott, miközben a többséget a katolikusok tették ki a francia gyarmati államban. A sziget bonyolult gyarmati helyzete aztán rendre Walcott költészetének középpontjába került.
Fiatalon festőnek készült, imádta Cézanne és Giorgione alkotásait, és felnézett tanárára, Harold Simmonsra. Ezt egyébként nem adta fel, képeit később ki is állították New Yorkban.
Költővé válása során olyanok inspirálták, mint T. S. Eliot vagy Ezra Pound. Első, vallásos költeményét 14 évesen hozta le a The Voice of St. Lucia című lap. Tizenkilenc éves korára saját kiadásban már meg is jelentette első két kötetét, a Huszonöt vers (1948) és az Epitaph for the Young: XII Cantos (1949) címűeket.
1953-ban Trinidadra költözött, ahol kritikusként, tanárként, újságíróként dolgozott. Zöld fényben (Green Night: Poems 1948–1960) című kötete, amelyben a karibi államok történelmét vizsgálta a kolonializmus, a posztkolonializmus szemszögéből, nagy nemzetközi figyelmet váltott ki. Drámaíróként is sikereket aratott, Majom-hegyi álmok (Dream on Monkey Mountain) című, 1970-es színdarabját az NBC TV még abban az évben fel is dolgozta. Egyik legnagyobb munkájának az 1990-es Omeros című epikus költeményt tartják, amelyre az Iliász gyakorolt nagy hatást. Két évvel később neki is ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat.
„A költők számára a világ a folyamatos reggelt jelenti” – fejtette ki Nobel-beszédében a költő. Szerinte a történelem csak mindennek a kezdete valójában, és a költészet sorsa, hogy szerelembe essen a világgal a történelem ellenében.
