Március 23-án pontosan százhúsz éve volt annak, hogy az eperjesi evangélikus lelkész és író fia, Hamvas Béla meglátta a napvilágot. Szülővárosában kétnapos konferenciát rendeztek, amely egyaránt górcső alá vette Eperjes, a „Tarca-parti Athén” szerepét a magyar kulturális életben, illetve Hamvas Béla szellemi örökségét.
A város pontosan olyan, mint a legtöbb, ma Szlovákiához tartozó felvidéki társa: a hangulatosan felújított, apró városközpontban ott él a gótika, a reneszánsz, a barokk, lépten-nyomon tetten érhetők a magyar vonatkozású emlékek, a szellemi örökség fontos alkotóelemei, kijjebb pedig hatalmas panelrengeteg terül el, és a szocialista városrendezés szelleme él tovább.
Az Evangélikus Kollégiumban például Gábos Judit, az egri Eszterházy Károly Egyetem tanszékvezetője játszotta el Schumann Karneválját, és az épület díszterméből áradt a múlt. A felfelé vezető lépcsőket szegélyező falakon táblák hirdetik egyebek közt, hogy ott született Greguss Ágost, illetve hogy az intézmény növendéke volt Kossuth Lajos 1816 és 1819 között.
Eperjes ma már csak annyira Tarca-parti Athén, amennyire görög névadója az európai kultúra meghatározó városa napjainkban, de Hamvas szellemisége él, és gondos kezek ápolják.
Az előadók közt ott voltak a MTA BTK Filozófiai Intézetének munkatársai, az Eperjesi Egyetem, az Eszterházy Károly Egyetem, a Comenius Egyetem és az ELTE oktatói. Thiel Katalin, az eseményt szervező Ars et Vita Alapítvány vezetője előadásában rámutatott: Hamvas Béla úgy tudta kifejteni hatalmas terjedelemre rúgó irodalmi munkásságát, hogy mire 1948-ban B-listára került, már lényegében a teljes világirodalmat elolvasta. Életműve olyan hatalmas, hogy egy jelentős része még mindig kéziratban van, feldolgozása folyamatosan zajlik.
Hozzátette: Hamvas nagyon jól látta már előre is, hogy a tömegtársadalmak mindig magukban hordozzák a totalitarizmus lehetőségét, és bár a válságkezelést rendre külső eszközökkel próbálják végrehajtani, a megoldás a szüntelen önreflexió lehetne. Az államférfiak úgy keresik a megoldást a krízisekre, hogy közben maguk nem estek át a belső katarzison. A tömegben pedig az egyéni tudat megsemmisül, ami szükségszerűen diktatúrához vezet.
A már Szentendrét, Kismartont, Egert és Balatonfüredet is sikerrel megjárt, Eperjes szülötte – Hamvas Béla című kiállítás ezúttal szlovák nyelvű tablókon mutatkozik be. A megnyitón elhangzott, Hamvas a regényt tartotta a legadekvátabb kifejezési formának, mivel a személyes sorsra való igény fejeződik ki benne. A humor kiemelt helyen szerepelt nála, a fehér humor, a derű híve volt, amelyből a lélek is épülhet. Végül: a művészet erejét természetfeletti erők közvetítőjének tartotta, amely felemeli és átvilágítja a valóságot. Ide kapcsolódó érdekesség, hogy Forradalom a művészetben című kötetét bezúzták.
Thiel Katalin szerint az elkövetkező évtizedekben a Karnevál lesz az egyik legkeresettebb magyar regény lesz hazánkon kívül. Ha így lesz, ha nem, szerencsére Hamvas A magyar Hüperionban megjelent szavai nem érvényesek már: „Itt vagyok ebben a népben, ezen a földön, minden szándékom eredménytelen, minden szavam hiábavaló, minden tervem összetört, megbuktam, észrevétlenül, fölöslegesen és fel nem ismerve.”
Szellemiségét felismerték, és tovább él.
