Magyarországon először idén kapta meg a legnagyobb állami művészeti elismerést artistaművész: a lovasakrobata Richter József Kossuth-díja azt mutatja, hogy az állam művészetként szeretné megbecsülni a cirkuszt. Közben azonban folyamatosan változik a cirkuszi világ: a klasszikus műfaj mellett felnőtt az újcirkusz megteremtője, a Cirque de Soleil és más társulatok, amelyek inkább tekinthetők cirkuszi számokat felhasználó mozgásszínháznak, mint a régi értelemben vett cirkusznak. A színházi rendező, Fekete Péter igazgatása alatt a Fővárosi Nagycirkusz is némileg más irányba indult el: színházi elemeket kezdtek vinni az előadásokba, és már egy összefüggő történetet is megrendeztek cirkuszi produkciókkal, a Lúdas Matyit.
Ráadásul egyre több országban szigorodnak a cirkuszi állattartás szabályai. Van, ahol már be is tiltották az állatok fellépését, legutóbb Romániában, a bukaresti állami cirkuszban. Így lassan az is kérdés, lesz-e egyáltalán állat a jövő cirkuszában. Magyarországon egy darabig még biztosan – egyelőre csak az elefántokból, a főemlősökből (vagyis a majmokból) és a vízilovakból tilos utánpótlást beszerezni. A többi állatból viszont csak a 2010 után vadon befogott egyedeket tilos betanítani és szerepeltetni. Azok a zebrák, zsiráfok, tevék és macskafélék, amelyeket fogságból vásárolnak vagy amelyek a cirkuszban születnek, továbbra is felléphetnek.
Azok a társulatok, ahol generációk óta dolgoznak állatokkal, nyilván úgy gondolják: enélkül nem megy. Így van ezzel ifjabb Richter József is. Az utazó magáncirkusz, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója szerint ez a klasszikus cirkusz egyik alappillére. A fiatal Richter szerint mindaddig, ameddig igényes, minőségi produkciók lesznek, lesz közönsége a klasszikus cirkusznak. De szerinte ehhez kellenek az állatok.
– A Cirque de Soleil más utat választott, amikor lemondott az állatokról, és hatalmas sikert ért el. Most már nem lehet versenyre kelni velük állatok nélkül – véli. Apja, idősebb Richter József úgy gondolja: nem is kell.