A Gizmodo kommentárja szerint a lóversenyzés a legbrutálisabb sport a világon, ahol a sportolók gazdái rutinszerűen hajszolják a halálba az atlétákat. A The New York Times szerint Amerikában huszonnégy versenyló pusztul el a pályákon – hetente. Az amerikai zsokéklub lósérülési adatbázisa szerint 2014-ben legalább 583 versenyló pusztult el a futama után hetvenkét órán belül.
Mi lehet ennek az oka? A fájdalomcsillapítók például, bár látszólag jót tesznek vele, hiszen csökkentik fájdalmait, valójában halálos veszélybe sodorják az állatot. Amikor fájdalomcsillapítóval futtatják a lovat, azzal nem gyógyítják, csak elfedik a fájdalmat kiváltó okot. Ezáltal a sérülései sokkal súlyosabbá válhatnak, ami sokszor végtagtörésekhez vagy halálhoz vezethet. Egy másik gyógyszer, amelyet a feltételezések szerint az amerikai versenylovak kilencven százalékának adnak folyamatosan – ha indokolt, ha nem –, eredeti funkciója a tüdővérzés megakadályozása lenne. Valójában azonban azért adják nekik, mert hatására a vese több vizeletet választ ki, a ló sok vizet veszít, tömege csökken, így gyorsabban tud futni.
De a versenylovak halandóságának legfőbb oka, hogy tulajdonosok jelentős része a gyors pénzkeresés lehetőségét látja bennük, és eldobható, pótolható eszközöknek tekinti őket. Így a tenyésztés fő célja a robbanékonyság, a végsebesség. Ez azonban természetes módon nem tarthat a végtelenségig, és az ellenállóképesség, a tartós egészség és a boldog öregkor kárára válik. Manapság egy versenyló pályafutása során átlagosan 6,37 versenyen indul. Ez az érték negyven éve még 11,31 futam volt. A mai bajnokok tehát egyre gyorsabbak, ugyanakkor olyan törékenyek, mint a kristályüveg. Minden egyes nemzedékkel egyre csökken ellenálló képességük a katasztrofális következményekkel járó sérülésekkel és betegségekkel szemben.
Kitenyésztettük a szuperatlétát, de egyúttal meg is öljük.
