Egyre kevesebb lehetőség van Magyarországon a normális beszédre – aki figyeli a tényektől egyre távolodó, összeesküvéselméletek és propagandaháború által uralt magyar közbeszédet, el kell, hogy rémüljön, és fel kell tennie a kérdést, hogy mindez hová is vezet.
Annál jobban örülhetnénk annak, hogy van még olyan tér, ahol a különböző vélemények kulturált formában jelenhetnek meg. Ahová még nem tette be a lábát az őrület, és lenne még lehetőség párbeszédre, megalapozott érvelésre. Olyan dolgokkal kapcsolatban is, amelyek teljesen természetes módon indulatokat váltanak ki. A könyvkiadás nagyrészt ilyen, békés szigetnek tekinthető a magyar őrületben. Ezért is lehetne örülni a csütörtökön kezdődő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak.
Kár, hogy mindeközben látványosan kevés olyan ismeretterjesztő vagy tényirodalmi kötet jelenik meg az idei fesztiválra, amely a kortárs valóságot próbálja értelmezni. Ha már itt van (díszvendégként) Orhan Pamuk Nobel-díjas török író, és vasárnap megszületett a törökországi népszavazás eredménye is, igazán kiadhatott volna valaki egy alaposabb életrajzot Recep Tayyip Erdogan török elnökről. Vagy egy elemzést, riportkötetet, esszégyűjteményt Törökország elmúlt évtizedeiről. Ha már úgy tűnik, Erdogan hosszú távra rendezkedik be Törökország élén – egy neten terjedő bonmot szerint a vasárnapi népszavazáson a törökök leadták a szavazatukat, és többet vissza sem fogják kapni.
Erdoganról tehát nem jelenik meg könyv, megjelenik viszont egy hazafias hangvételű esszé Mustafa Kemal Atatürkről török támogatással, török szerző tollából. A könyv valamiért a Nap Kiadó egyébként kiváló sorozatában, a Magyar esszékben landolt – hogy miért, rejtély, mert ebben a sorozatban tényleg kivétel nélkül csak magyar esszék szoktak megjelenni.
Az iszlám európai térhódítása is téma lesz a fesztiválon. Megjelenik a lengyel újságíró-esszéista Pawel Lisicki Lengyelországban nagy vitát kiváltott esszékötete, A dzsihád és a Nyugat öngyilkossága. A szerző szerint a kereszténységnek védekeznie kellene az iszlám térhódítása ellen.
A Kalligram Kiadó kiad Martin C. Putna cseh irodalomtörténésztől egy könyvet, amely az orosz vallás- és kultúrtörténeti gondolkodás történetét foglalja össze „Szent Vlagyimirtól Putyinig, Krisztus »bolondjaitól« a Pussy Riotig” – ebből talán tanulhatunk valami hasznosat az orosz gondolkodásról. Szintén ők adják ki A független Ukrajna című kötetet (Fedinec Csilla – Halász Iván – Tóth Mihály), amely Ukrajna elmúlt 25 évéről szól.
Kasnyik Márton, a 444.hu újságírója a Quaestor-ügyről szóló könyvét mutatja be. Az Osiris Kiadónál jelenik meg Ferge Zsuzsa Magyar társadalom- és szociálpolitika – 1990–2015 című kötete. A Corvina Kiadó pedig szervez egy beszélgetést a Népszabadságról.
Nagyjából ki is merült a kínálat – lássuk be, ez nem sok. Főleg úgy nem, hogy közben Lengyelországban – amely a többi visegrádi országgal együtt díszvendég országa idén a fesztiválnak – például virágzik a tényirodalom, a kereslet is nagy rá. És nehéz elhinni, hogy nem sikerült volna összegereblyézni a négy ország könyvterméséből valamivel több aktuális tartalmat. Persze más országok könyvpiacához is lehetett volna fordulni, végül is nemzetközi könyvfesztiválról beszélünk.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Magyarországon az ismeretterjesztő könyvkiadás félholt állapotban van, a szakkönyvkiadás pedig a könyvszakma egybehangzó véleménye szerint halott, mert az állami támogatás nem éri el a szükséges minimumot sem.
Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál könyv- és programkínálata azt sugallja, hogy Magyarországon a könyves események a szépirodalom terei, csak korlátozottan képesek fórumot biztosítani az aktuális fejlemények megbeszéléséhez – részben, mert ilyen könyvek is csak korlátozott számban állnak rendelkezésre. Ez azonban nem biztos, hogy örömteli fejlemény olyan országban, ahol már alig van nyilvános fóruma a normális beszédnek, és ahol épp most egyszerűsítik le a végletekig a végtelenül bonyolult valóságot.
