„Van-e szépség? Mi a szépség? Ki a szép? Miért szép? Szép-e, ami nem szép? A szépség jó? A jó szép? A rossz lehet szép? A szép lehet rossz?” Többek között e kérdések felvetését ajánlja Töttös Kata Szépség című kiállításához Wahorn András képzőművész, hangsúlyozva: a szépség sokszor érthetetlen érzelmi kategória. Bárki, bármi lehet szép, akit, amit szépnek látunk. Napjaink szépségőrületének – amelyet beautizmusnak hívnak – persze e kérdésekre egyértelmű válaszai vannak. Ami szép, az jó – mondja az ógörög szépségeszmény meghatározásához hasonlóan, annak lényegétől messze eltávolodva, s a szépség: kötelező belépő a boldoguláshoz, a boldogsághoz. Ám az a bökkenő, hogy a reklámokban felmutatott, sulykolt szépségideál photoshoppolt, minden részletében csak a virtuális valóságban létezik. Ahogyan ezt tizenöt éve a regensburgi egyetem egyik kutatása is kimutatta: a megkérdezettek több mint kilencven százaléka ugyanis nem Katrin Wrobel modell, az akkori német szépségkirálynő valós, smink nélküli fotóját, hanem annak egy óvódás arcvonásaival összemosott képét tekintette inkább vonzónak.
Ehnaton feleségéről, Nofertitiről jegyezték fel – nevének jelentése: a szépség megérkezett −, hogy minden reggel többórás tortúrán ment keresztül azért, hogy szépségének teljes fegyverzetét felöltse, teste okkersárga, arca okkerpiros színben ragyoghasson. A smink majd hétszáz évvel később, a Krisztus előtti 5. században tömegcikké vált, s miként a szépségideál változott koronként, úgy változott a nők öngyötrésének kíméletlensége is. S bár ma már nem csepegtetnek a szembe nadragulyát, maradtak másfajta mérgek, s a megelégedett testérzékelés hiánya is változatlannak tűnik. Így Töttös Kata a valóságot már-már fotószerűen visszaadó, hiperrealista képeinek sokszor hangsúlyosan sminkelt, divatos hősnőiről – akik között ott találhatjuk Lady Gagát is − gondolhatjuk azt is, hogy a fogyasztói társadalom ikonjai és áldozatai egyszerre, de azt is: nincs új a nap alatt, minden másképp ugyanaz.
A 21. századi szupernő – akiből árad a magabiztosság, az érzékiség, a trendiség –, a modern végzet asszonya, aki Töttös Kata képeinek védjegyévé vált, újra megjelenik a Szépség című, május 12-ig látható kiállításon a kArton Galériában, de kisebb számban, inkább csak a korábban született képeken. E képek időnként a giccs határán egyensúlyozó divatfotók világát idézik, máskor filmek szokatlan operatőri szemszögét, a szereplőket gyakran groteszk helyzetben ábrázolva: a hősnő maga ellen fordítaná a fegyverét, ami cukorból van. Töttös Kata iróniával és szeretettel szemléltet, nem bálványozza, de nem is teszi gúny tárgyává a modelljeit, igaz, a képek esztétikai élményét jelentősen befolyásolja, hogy a befogadó miképp viszonyul azokhoz a szexista sztereotípiákhoz, amelyeket az alkotó tudatosan felvonultat a képein. Bőrruhába öltöztetett Három nővéréről mindenesetre nem a csehovi elvágyódásra vagy Moszkvára asszociálhatunk. Hús című párfestményén Töttös hősnője különféle háziállatok körében tűnik fel, csak épp a tyúk, a bárány vagy a macska ábrázolása az anatómiai könyvek illusztrációit vagy a hentesboltok képeit idézi, mintegy azt üzenve, ha mélyre is akarunk ásni, akkor is felszínesek maradunk.
Maszkos portrésorozata – modellje hol a Batmanből ismert Macskanő, hol Minnie egér álarcát, hol mexikói birkózómaszkokat ölt magára – párbeszédet folytat a bántalmazott nőt bemutató Sebzett lány sorozatával: első pillantásra e lányok csak pózolnak, akárcsak az új képeken megörökített sziámi macska, ami, ha kell, szintén egérmaszkot húz. A Fish kiss sorozat portréin a hősnő arcának egy-egy részletét levegőben lebegő halak takarják. Víznek nincs nyoma, így lehet, végül majd felúsznak a mennybe. A halas motívum lehet akár szimbólum is: a keresztény ikonográfián túl a termékenység, az alvilág vagy (Jung szerint) a tudatalatti megjelenítése. E sorozatokat a „gyönyörű szép, kozmikus kék szemek” is összekötik.
Töttös Kata Western című képének főhőse nem az alkotó, aki cowboycsizmába és párducmintás harisnyába bújtatott lábával van jelen a festményen, hanem két macska. Egyikük a háttérben somfordál, másikuk elől épp ugrani készül. Ám ha jobban figyelünk, észrevesszük nyakán a pórázt. Idill és egyenlőtlenség, tele szép részletekkel. A saját valóság, ami az elfogadásunkra vár.
