Ha a világutazókra, tudósokra gondolunk, Magyarország mindössze két évszázada ismerkedik a kínai kultúrával, ezért megkértem a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia alelnökét, Tan Pinget, adjon tanácsot a magyar látogatóknak, milyen szemmel közelítsenek egy-egy kalligráfiához, amelynek jelentését első látásra – míg a fordítást el nem olvassák − nem fogják érteni. „Németországban öt évet töltöttem az életemből. Egy-egy kalligráfiai kiállításon a karakterek jelentését természetesen a németek sem értették, a képeket egyfajta absztrakt művészeti alkotásként értelmezték. S hogy melyik a jól, melyik a rosszul sikerült kalligráfia, azt igazság szerint egy átlagos kínai sem tudja megkülönböztetni: értelmezni próbálja a karakterek jelentését, esztétikai szépségét” – mondta el az alelnök. Tan arra is kitért, finoman utalva az analfabetizmus elleni sikeres küzdelemre, hogy ma már a kalligráfia művészete és értelmezése mindenkié, nemcsak a nemesek, tanult emberek kiváltsága. Az alelnök azt is elmesélte: korábban a művészeti intézményekben a hagyományos festészet mellett tartottak kalligráfiai órákat, a kalligráfia művészete ma már egyre inkább önállósul a festészettől. Amikor pedig a szabadtéri tajcsihez hasonlítottam a vízkalligráfiát – kínai parkokban az is szokás, hogy botra erősített, vízbe mártott szivaccsal írnak a földre −, Tan Ping helyeselt: a vízkalligráfia a testet és a lelket is edzi, művelője egyfajta lelki megtisztulást, inspirációt keres.
Ezek után megnéztem, hogy a kiállítás kurátora, Niu Ko-cseng, a kínai akadémia képzőművészeti kutatóintézetének igazgatója válogatásában milyen inspirációt találhatunk. Ami elsőre szembeütköző: a képek javarészt 2015-ben és 2016-ban készültek, az alkotók többsége pedig az akadémia vagy más művészeti intézmény vezető tisztségviselője. Munkáik egyfajta példatárként is felfoghatók: bemutatják a festészeti, kalligráfiai és pecsétvésési módok sokféleségét, technikáit. A leglátványosabb festmény a terem közepén, egy hosszú asztalra fektetve kapott helyet: több mint tizennyolc méter hosszú, tizenhat alkotó közös munkája, folyó- és virágábrázolások kalligrafikus megjelenítése. Más festmények a tibeti és a miao kisebbséget is ábrázolják, pecséteken, kalligráfiákon pedig ezeréves vers részletével, Konfuciusz és Buddha gondolataival is találkozhatunk.
