Egy kiállításon látta meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban, és azonnal beleszeretett. Olyan tökéletesen leképezte számára a kort, a magyar valóságot, a dzsentrivilágot – mindazt, amit Móricz Zsigmond műveiből ismerünk. És magát Móriczot, aki ebben a csizmában járt – íróként, haditudósítóként, a magyar világ krónikásaként. Fehér László festőművész azonnal eldöntötte, hogy megfesti Móricz Zsigmond csizmáját. Amikor az üvegvitrinbe zárt csizmát megpillantotta, már látta is a képet. Azt a festményt, amely aztán tavaly született meg, most pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumban állítják ki Fehér Lászlónak azzal a fekete-fehér grafikájával együtt, amely a festmény tanulmányaként készült a csizmáról.
Van Gogh cipőire Fehér László nem gondolt, amikor megpillantotta Móricz csizmáját. Később persze eszébe jutott, és nyilván mások is emlékeztették rá. Végül is a holland festőnek köszönhetjük, hogy a lábbelik képi ábrázolása megjelent a művészetben. És persze mások is festettek később cipőket. De Fehér Lászlónak akkor, a kiállításon egyszerűen látomása támadt; van ilyen, sőt az alkotó embereknél elég természetes. Móricz Zsigmond barna bőrcsizmája ráadásul tényleg feltűnő darab, súlyos, méltóságteljes. Nem mellesleg meglepően szép és ép – mondhatjuk, hogy időtálló, mint Móricz művei.
„Hirtelen ott volt előttem Móricz egész személyisége, irodalma” – mondja Fehér László. Több író személyes tárgyait is kiállította akkor a Petőfi Irodalmi Múzeum, de neki éppen ez a csizma tűnt fel. „Döbbenetes volt, ahogy ott állt az egyik fő helyen, egy üvegvitrinben. Körbejártam, és megelevenedett a móriczi világ. Egy lábbeli őrzi a viselője lépteinek súlyát, magán hordja, azt is, hogy merre járt benne. Nagy élmény volt. Úgy festettem meg, ahogy a kép megjelent előttem. Egyszerű, realista képet akartam, mindenféle művészi allűr vagy szépelgés nélkül. Hiteles, realista képet, végül is maguk a Móricz-művek is ilyenek” – mondja a festő. Fehér László képzőművészként amúgy is a hiperrealizmus jeles képviselője.
Móricz Zsigmondról archív fénykép is maradt, amelyen ezt a csizmát viseli, ez is latható a kiállításon. Ahogyan annak a levélnek a kézirata is, amelyben a csizmáról írt. „Az I. világháborúban haditudósítóként kiküldetésre kellett mennie, akkor kapta ezt a csizmát. Leírja, hogy milyen fantasztikus dolog rossz időben jó ruhában járni. Ez is fontos nekem – tudtommal Móricz akkoriban nem élt különösebben jó körülmények között. Az Üllői úton lakott, onnan gyalogolt be naponta a szerkesztőségbe. Az olyan irodalom, mint az övé, amely a színtiszta igazságot írja le, nyilván nem a pénzkereset miatt születik” – mondja Fehér László. Festőként fontosnak tartja megemlíteni, hogy Móricz roppant tehetségesen rajzolt, le is rajzolta magát ebben a csizmában.
Fehér Lászlónak nagy kedvence az író, Móricz Zsigmond irodalma szerinte olyasmi, amit csak ő tudott, és ma is épp olyan aktuális, mint bármikor. Számára Sarkadi Imre a másik ilyen egyszeri és megismételhetetlen író. Bár ő tragikusan fiatalon elhunyt, de ő is jelentős életművet hagyott hátra.
