Kolozsvár ugyanúgy a román irodalmi élet központja, mint Bukarest

A könyvfesztivál vendége volt Dan Lungu, a kommunista múltfeldolgozás román írója.

Pedig, tesszük hozzá, az új generáció már itt van, és magyarok is akadnak köztük: az 1991-es, nagyváradi születésű Mihók Tamásnak már négy verseskötete megjelent. De a könyvfesztivál vendége volt az egészen fiatal, 1996-os születésű Kali Ágnes költőnő is, aki jelenleg Kolozsváron él.

Megkérdeztük, ő maga is gondolkozik-e a kilépésen, Dan Lungu viszont nemmel felelt: nem tartaná szerencsésnek egy újabb szervezet létrehozását. Ugyanakkor látja a tendenciákat, és tagja volt egy tiltakozó csoportnak is, amikor a szövetség több tagot is kizárt soraiból. Ez azután történt, hogy sokan felszólaltak a nem túl transzparens működéssel szemben: nem készültek éves jelentések, nem volt általános közgyűlés. A kulturális minisztérium támogatja továbbá a folyóiratokat, ezt Lungu már átláthatóbbnak tartja. Viszont gondot jelent számukra, hogy az állam inkább csak intézményeket, szervezeteket támogat, így az íróknak jóval nehezebb önállóan alkotói, fordítói ösztöndíjhoz jutniuk.

Változóban van az irodalom maga is: korábban generációkban gondolkoztak, ez viszont Lungu szerint a kilencvenes években szerencsére megszűnt. A rendszerváltás utáni évtizedben az új korszak írói felfedezték maguknak a nyers nyelvezetet, és fontos téma lett a szexualitás is, az írók kísérletezni kezdtek az új nyelvvel, új témákkal, melyeket a diktatúra korszakában cenzúráztak. – A kifejezésnyelv radikális megváltozásáról beszélhetünk. Sokkal direktebb, erőteljesebb lett a nyelv – Lungu ebben látja a fő különbséget is a magyar irodalommal szemben: úgy véli, nálunk a tematika és a nyelvezet is lágyabb, amit okozhat, hogy „más típusú átmeneten esett át a magyar irodalom, hisz a hetvenes–nyolcvanas években a magyar cenzúra nem volt olyan durva, mint Romániában.” Ugyanakkor ott vannak Dragomán György regényei, például a Máglya is, ezek elég keményen szólnak a kommunizmus romániai feldolgozásáról – vetjük fel. Lungu ehhez hozzáfűzi, Dragomántól A fehér királyt olvasta, szellemiségben, hangulatban, szülő-gyermek kapcsolatokban pedig valóban felismerte a korabeli Romániát.

– Probléma ugyanakkor, hogy nincs román lektűrirodalom. A tömegirodalom alulképviselt hazai szerzők részéről, és erőteljes ifjúsági irodalom sincs, inkább csak fordításokban – jegyzi meg Lungu. A kilencvenes években indult filmtrend, a realista drámák világa viszont elmondása szerint magával rántotta az irodalmat, és ha a korrupcióról még nem is született nagy mű, a családi drámák jellemzők a román irodalomban is.