Több évtizedig a Madách Színházé volt a legerősebb prózai társulat, olyan színészóriásokat lehetett ott látni, mint Psota Irén, Dajka Margit, Mezei Mária, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Greguss Zoltán, Domján Edit, Márkus László, Váradi Hédi, Gábor Miklós. A teátrum a kétezres évek elején profilt váltott, és nagyszabású zenés darabokkal csábította be a közönséget. Meg kell hagyni, az azóta regnáló igazgató, Szirtes Tamás nagyon érti a dolgát: bármilyen előadás kerül is műsorra, pillanatokon belül elkapkodják az igencsak drága jegyeket.
Szirtes azonban most eltért a megszokott menetrendtől, nem Broadway-musicalt tűzött műsorra a nyári időszakban, inkább a próza felé mozdult el. Persze nem akármilyen darabra esett a választása: az 1998-ban készült hét Oscar-díjas film, a Szerelmes Shakespeare színpadi változatát – Tom Stoppard és Marc Norman forgatókönyve alapján – egész nyáron játsszák két szereposztásban a körúti színházban. William Shakespeare (Solti Ádám), a londoni színházi élet ifjú titánja alkotói válságban szenved, akárhogy sürgetik a mecénások és a színházigazgatók, képtelen folytatni legújabb darabját. Leginkább múzsára lenne szüksége. Amikor megismerkedik a gyönyörű Lady Violával (Petrik Andrea), rögtön beleszeret a hölgybe, ihlete visszatér, de a sors közbeszól, Erzsébet királynő parancsára Violának hozzá kell mennie Lord Wessexhez. A szerelmi kálvária hatására születik meg a Rómeó és Júlia. Egyszerű humorú, bárgyú történet, aminek hibáit még Szabó T. Anna a helyzethez képest költői fordítása sem tudja elkendőzni.
Szirtes semmit nem bízott a véletlenre: a Radnóti Színházból, az Örkényből és a Nemzetiből hívott vendégművészeket. És ők azok, akiktől a Szerelmes Shakespeare egyszerű, sokszor közhelyes története egyáltalán működni tud. Csákányi Eszter jelenléte nem I. Erzsébet jelmezétől tekintélyt parancsoló, királynői. Pár jelenete van csupán, de apró gesztusaival, szellemes beszólásaival, rideg pillantásaival ő uralja a teret. Pál András Wessexe bántóan nagyképű és gonosz, Christopher Marlowe szerepében Adorjáni Bálint nagystílű úriember.
William Shakespeare szerepét Solti Ádámra, a Madách Színház egyik művészére osztotta Szirtes, de játéka erőtlen, őszintétlen. A szerelmét, Lady Violát alakító Petrik Andrea sem a legjobb választás erre a figurára: vaskos és harsány, alakításából hiányoznak az árnyalatok, a gyengédség. A nőiesség.
A darab látványvilága viszont magával ragadó: Rózsa István vetített képekkel játszó díszlete és Rományi Nóra festői jelmezei figyelemre méltók. A Madách Színház művészei professzionális módon űzik a szórakoztatást, tisztában vannak vele, mitől lesz eladható egy előadás. Így az állatok sem hiányozhatnak a színpadról. Igazat kell adni I. Erzsébetnek, hisz ő is megmondta: a színházban mindig a kutya a legjobb dolog.
