A színházban mindig a kutya a legjobb

Szirtes Tamás semmit nem bízott a véletlenre: vendégművészek mentik meg a Szerelmes Shakespeare-t.

Makrai Sonja
2017. 06. 15. 9:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Több évtizedig a Madách Színházé volt a legerősebb prózai társulat, olyan színészóriásokat lehetett ott látni, mint Psota Irén, Dajka Margit, Mezei Mária, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Greguss Zoltán, Domján Edit, Márkus László, Váradi Hédi, Gábor Miklós. A teátrum a kétezres évek elején profilt váltott, és nagyszabású zenés darabokkal csábította be a közönséget. Meg kell hagyni, az azóta regnáló igazgató, Szirtes Tamás nagyon érti a dolgát: bármilyen előadás kerül is műsorra, pillanatokon belül elkapkodják az igencsak drága jegyeket.

Szirtes azonban most eltért a megszokott menetrendtől, nem Broadway-musicalt tűzött műsorra a nyári időszakban, inkább a próza felé mozdult el. Persze nem akármilyen darabra esett a választása: az 1998-ban készült hét Oscar-díjas film, a Szerelmes Shakespeare színpadi változatát – Tom Stoppard és Marc Norman forgatókönyve alapján – egész nyáron játsszák két szereposztásban a körúti színházban. William Shakespeare (Solti Ádám), a londoni színházi élet ifjú titánja alkotói válságban szenved, akárhogy sürgetik a mecénások és a színházigazgatók, képtelen folytatni legújabb darabját. Leginkább múzsára lenne szüksége. Amikor megismerkedik a gyönyörű Lady Violával (Petrik Andrea), rögtön beleszeret a hölgybe, ihlete visszatér, de a sors közbeszól, Erzsébet királynő parancsára Violának hozzá kell mennie Lord Wessexhez. A szerelmi kálvária hatására születik meg a Rómeó és Júlia. Egyszerű humorú, bárgyú történet, aminek hibáit még Szabó T. Anna a helyzethez képest költői fordítása sem tudja elkendőzni.

Szirtes semmit nem bízott a véletlenre: a Radnóti Színházból, az Örkényből és a Nemzetiből hívott vendégművészeket. És ők azok, akiktől a Szerelmes Shakespeare egyszerű, sokszor közhelyes története egyáltalán működni tud. Csákányi Eszter jelenléte nem I. Erzsébet jelmezétől tekintélyt parancsoló, királynői. Pár jelenete van csupán, de apró gesztusaival, szellemes beszólásaival, rideg pillantásaival ő uralja a teret. Pál András Wessexe bántóan nagyképű és gonosz, Christopher Marlowe szerepében Adorjáni Bálint nagystílű úriember.

William Shakespeare szerepét Solti Ádámra, a Madách Színház egyik művészére osztotta Szirtes, de játéka erőtlen, őszintétlen. A szerelmét, Lady Violát alakító Petrik Andrea sem a legjobb választás erre a figurára: vaskos és harsány, alakításából hiányoznak az árnyalatok, a gyengédség. A nőiesség.

A darab látványvilága viszont magával ragadó: Rózsa István vetített képekkel játszó díszlete és Rományi Nóra festői jelmezei figyelemre méltók. A Madách Színház művészei professzionális módon űzik a szórakoztatást, tisztában vannak vele, mitől lesz eladható egy előadás. Így az állatok sem hiányozhatnak a színpadról. Igazat kell adni I. Erzsébetnek, hisz ő is megmondta: a színházban mindig a kutya a legjobb dolog.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.