Gazdálkodj okosan, Illés és megmelegített konzerv

Az ötvenéves Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tárlata a hatvanas évekre emlékezik.

A szentendrei skanzenban látható épületek olyannyira autentikusak, hogy a parasztházak konyháiban olykor még az áttelepített fába beivódott füst szagát is érezni lehet. Nem véletlenül, ugyanis a múzeumba az épületeket az eredeti helyükről telepítették át berendezésükkel együtt. A szakemberek az értékes régi épületeket darabokra bontva szállítják a múzeumba, és az adott ház építészeti, család- és élettörténetének részletes felkutatása után építik újra. Természetesen csak akkor, ha a háztulajdonosokat vagy a helyeiket is sikerül meggyőzni arról, hogy adják el nekik az épületet, a berendezési tárgyakat. Ez néha nem is olyan nehéz. Például az 1667-ben épített nemesborzovai harangtornyot a falubeliek le akarták bontani, a skanzen megvette, ma ez a múzeum egyik szimbóluma. Időközben a falubeliek is rájöttek, hogy annak idején nagyot tévedtek, 2001-ben visszakérték az épületet. Végül a torony maradt Szentendrén, a nemesborzovaiak pedig a skanzenben végzett felmérés alapján a falu főutcáján megépíttették a harangláb hiteles másolatát.

A skanzen nemcsak épületeket, hanem rég eltűnt mesterségeket, szokásokat, munkafolyamatokat is megőrzött az utókornak. A Bakony, Balaton-felvidék tájegység fő látványossága a nyirádi, két vízikerékkel üzemelő, molnárlakással egybeépített vízimalom. A Veszprém megyei községből 1981-ben áttelepített építményben az őrlés minden csínját-bínját megismerhetik a látogatók, kiderül, hogy mit jelent a garatra öntés, a magasőrlés, és hogy a malmot működtető molnárnak igen sokoldalú technikai tudással kellett rendelkeznie. Az egyik nyirádi porta mosókonyháját látván pedig biztosan sokan áldják az eget, hogy a modern technika korában születtek, és ma már nem jelent háromnapos elfoglaltságot a nagymosás. Az áztatás, a lúgozás, a szapulás, a sulykolás és a mángorlás helyett elég bekapcsolni a mosógépet és a vasalót. Az észak-magyarországi tájegység erdőhorváti lakóházában megtudhatjuk, hogyan sütötték az asszonyok a Miskolctól Sátoraljaújhelyig híres erdőhorváti kerek perecet. A kispaládi parasztházban pedig a len és a kender feldolgozásának útját követhetjük végig a nyűvéstől a tiloláson át a kötélfonásig. Az egyik őcsényi portán pedig a sárközi gyöngyfűzés mesterségén túl az is kiderül, hogy a helyi menyecskék nagyjából egy hold föld árát vették magukra, amikor igazán ki akartak öltözni.

A szentendrei skanzen a XVIII. század közepétől a XX. század első feléig mutatja be a hazai tájegységek jellegzetességeit, de mivel lassan már a múlt század második fele is feledésbe merül, tervezik, hogy újabb, a közelmúlt falusi építészetet bemutató kiállításokkal bővítik a tárlatot. Idén januárban, egy évtizedes kutatás és szervezőmunka után elkezdték az eddigi talán legnagyobb fejlesztési programjukat, az Erdély épületegyüttes kialakítását. Az új egység várhatóan 2021 nyarán nyílik meg.