1990. február 10-én Sütő hívó szavára Marosvásárhelyen százezres tömeg tüntetett némán az anyanyelvi oktatásért. Március 19-én a Vatra Romaneasca román soviniszta szervezet buszokkal szállította a magyar többségű városba a környékbeli románokat. A felhergelt tömeg megrohamozta az RMDSZ-székházat, ahová Sütő András hetvennégy társával együtt menekült be. Az írót súlyosan bántalmazták, egyik szemét elvesztette, több bordája eltört. Budapesten, majd Amerikában kezelték.
A kilencvenes évek első felében a Magyarok Világszövetségének elnöke, Marosvásárhely és Székelyudvarhely díszpolgára lett, műveit Romániában ismét műsorra tűzték a színházak. Ekkortájt rendezi sajtó alá naplójegyzeteit, amelyek Szemet szóért, illetve Heródes napjai címmel jelennek meg. 1993-ban megírja Az ugató madár című drámáját, majd a Balkáni gerlét, mely a Nemzeti Színház drámapályázatának megosztott első díját nyerte el, s 1998 októberében mutatták be.
2001-ben Száműzött könyvek címmel Sütő-könyvsorozat indul, azokból a kötetekből, amelyek az 1989-es romániai rendszerváltás előtt csak Magyarországon jelenhettek meg. 2005-ben A Hét című hetilap hasábjain a fiatal generáció tagjai hosszú vitában kérdőjelezték meg az író nemzetiségi filozófiájának létjogosultságát és kérdeztek rá öröksége valódi értékére.
Az író 1992-ben egy irodalmi esten így foglalta össze munkásságát: „Ha igyekezetemnek és álmatlan éjszakáim írott gyötrelmeinek csak oly zsenge nyoma, emléke marad bár, mint friss havon a fölszálló madáré: ez talán már mentség arra, hogy kis ideig én is itt voltam [ ] egy térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán. Jó éjszakát!”
Sütő András hosszú betegség után Budapesten hunyt el 2006. szeptember 30-án.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!