Sokat panaszkodtunk tavaly a pécsi színházi találkozóra. Hogy mi volt a bajunk? Például az, hogy a hagyományos, jól-rosszul működő szakmai megbeszéléseket indoklás nélkül, ripsz-ropsz megszüntették, legalábbis eredeti formájukban. A helyükbe lépő „délelőtti társalgások” nemegyszer szépelgő közönségtalálkozóra emlékeztettek, a kritikát – régi sértődésekre hivatkozva – kilúgozták belőle. Kifogásoltuk a korábbiakhoz képest jóval populárisabb bulvárdarabokkal, musicalekkel, végtelen számú könnyűzenei koncerttel megspékelt kísérőprogramot is.
Nos, örömmel jelentjük, a gondok nem kis részét sikerült kiküszöbölnie a POSZT vezérkarának. Részint azzal, hogy például visszaállították a szakmai beszélgetéseket, illetve nívós kísérőprogramokat hívtak Pécsre. Megtekinthetünk a megmérettetésbe be nem válogatott olyan előadásokat, mint Spiró György Prahja, Parti Nagy Lajos Don Quijotéja, vagy akár a nagy sikerű Egy őrült naplója Keresztes Tamással, és viszonylag nagy számban láthatjuk művészeti egyetemek és főiskolások produkcióit is. (Külön megemlékezünk az utóbbiak közül A rodológia rövid története című, igazából ujjgyakorlatnak tekinthető Bognár Péter-opusról, amelyet Gothár Péter rendezésében harmadéves pesti színművészetisek adnak elő. Ha jól figyelünk, bizonyos pillanatokban részesei lehetünk szárnyaikat éppen bontogató tehetségek felszikrázásának.)
Néhány napja érdekes szembesítés akaratlan tanúi lehettünk. Itt járt Závada Pál abból az alkalomból, hogy a versenyprogramban elsőként mutatták be a Jadviga párnájából készült debreceni előadást Mezei Kinga rendezésében. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a regényt színpadra állítani grandiózus, egyben tehát veszélyes vállalkozás, ugrás a sötétbe, majdnemhogy hősi tett, akkor is, ha ezt maga Závada már egyszer megcselekedte. (Az író átdolgozása alapján rendezte meg öt évvel ezelőtt Hargitai Iván a történetet a Belvárosi Színházban.) Most új adaptáció készült, amelyet balladaira hangolva – ennek játszik alá a zene és a díszlet is –, közel három órában láthat a közönség. Sajnos minden jó pillanata, bizonyos jelenetek metsző pontossága ellenére is terjengős, ennek következtében pedig bizonyos pontjain ritmusát elvesztő, olykor felesleges ötletekkel terhelt előadás. (A legkiválóbb, legsokoldalúbb alakítás a Misót megformáló Galló Ernőé.)
Hogy végül mi, illetve ki lesz a versenyprogram győztese, arra persze korai lenne fogadásokat kötni. Különben is, ezzel kapcsolatos korábbi prognózisaink rendre tévesnek bizonyultak. Vannak ráadásul – a vidéki, a külhoni beválogatottakat illetően – „fehér foltok” még. Bizonyos, hogy a mezőny erősségei közé tartozik a Radnóti színházbeli Futótűz (a libanoni származású író, Wajdi Mouawad művét Alföldi Róbert rendezte); katartikus előadás, amely – Alföldi egy interjújában úgy fogalmazott – „sok szempontot felkínál a valóság értelmezéséhez”. A történet origójában a közel-keleti harcok elől menekülő, sokszorosan meggyalázott, tönkretett Nawal Marwan tragédiája áll. (A hősnőt szikár, megrázó hitelességgel Kováts Adél alakítja.) Alföldi legjobb színpadi munkája a 2010-es Vadászjelenetek Alsó-Bajoroszágból óta.
Mindenképpen meg kell említeni a Futótűzzel egy sorban Shakespeare III. Richárdját ifjabb Vidnyánszky Attila (Nemzeti Színház) és Ibsen Nóráját Székely Kriszta rendezésében (budapesti Katona József Színház). Erős a színészmezőny is, nem lesz könnyű dolguk az ítészeknek: a már említettek mellett Ónodi Eszter mint Nóra, Trill Zsolt mint III. Richárd, Fekete Ernő mint Helmer (Katona; Nóra), Stohl András mint Porfirij (Bűn és bűnhődés; Vígszínház), Polgár Csaba pedig mint Alfréd (Mesél a bécsi erdő; Örkény Színház) igen magasra emeli a lécet.
Kíváncsian várjuk tehát a folytatást, így Radu Afrim Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan című több mint háromórás előadását Marosvásárhelyről. Afrimmal egyébként nemrégiben találkozhatott már a pesti közönség: szintén Vásárhelyről az általa rendezett, Bartis Attila A nyugalom című regényéből (és Anyám, Kleopátra című drámájából) született, látványszínházi elemekben gazdag adaptációját a Mitem fesztiválon mutatták be.
