A szocializmus alatt hivatalosan nem létezett drogprobléma. Hiába használt sok fiatal ragasztót, vagy szedett be gyógyszereket, a szocialista Magyarország sajtója erről nem vehetett tudomást. Valószínű, hogy ezért sem tudhatta meg senki biztosan, mi történt azzal a tizenhat éves fiúval, aki a Karthago székesfehérvári koncertjén halt meg 1981-ben. A zenekar a Requiem című számmal állított emléket a rajongójuknak. Ők sem gondolták volna, hogy a dalból akkora sláger lesz, hogy a harminc–negyven évvel későbbi koncertek repertoárjából sem maradhat ki.
Hatala Csenge szerint bármilyen furcsa, de ha nincs ez a dal, akkor Magyarországon a közvélemény talán nem is szerez tudomást arról, hogy a koncerten valaki meghalt. Az esetnek nincs nyoma sem a hivatalos adatbázisokban, sem a sajtóban. Erről szól Hatala Csenge új könyve, a Requiem, amely felrajzolja a szerencsétlenül járt Dezső portréját. A 27 éves szerzőnek ez már a második kötete, az elsőt, a Hírzárlatot is egy szocializmus korabeli, feltáratlan tragédiáról, a balassagyarmati túszdrámáról írta. Ő is balassagyarmati, és azt mondja: ez a történet máig mélyen él a városlakók emlékezetében.
A Karthago-koncerten történt haláleset is bevésődött egy közösség – a Karthago rajongói – emlékezetébe, és Hatala Csenge egész gyerekkorát végigkísérte. Szüleivel már kiskorától járt a zenekar koncertjeire, és többféle változatot hallott a névtelen fiú haláláról, olyat is, hogy koncert közben rádőlt a díszlet vagy egy fal. De többnyire mégis az terjedt el, hogy agyontaposta a tömeg. A családdal viszont csak azt közölték: szívleállás volt a halál oka. Egyetlen jelentésen kívül semmilyen papírt nem kaptak, sem boncolási jegyzőkönyvet, sem mást.
Hatala Csenge megpróbálta tisztázni a tragédia okát. Megkereste az összes, még élő érintettet. Valéria, a fiú nővére korábban sosem nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, ezúttal azonban megtette. Hatala Csenge cikkeket keresett, felkutatta a kórházi zárójelentést és azt az esetlapot, melyet a mentőszolgálat minden kiszálláskor elkészít. Meg is voltak az 1981-es esetlapok, kivéve ezt az egyet. Hatala Csenge szerint a hatóságok és intézmények igyekeztek neki segíteni, mégsem találtak semmit. Szerinte talán azért, mert a rendőrség annak idején bekérhette az összes anyagot, aztán nem adta vissza őket. A kábítószerezés eleve nagyon kényes kérdésnek számított. – Foltot ejtett volna a szocialista rendszeren, ha kiderül, hogy egy fiatal kábítószerek miatt halt meg. Egyszerűbb volt azt terjeszteni, hogy összetaposta a tömeg – mondja Hatala Csenge.
Dokumentumok híján a még élő tanúk és családtagok emlékeire támaszkodott. A könyv részletes választ ad arra a kérdésre, ki is volt Dezső, hogyan keveredett egy környékbeli, nála pár évvel idősebbekből álló társaságba, ahol köztudottan használtak kábítószert. Ők voltak „a csövesek”.
– Nem lázadó fiatalokról van szó, inkább nihilistának mondanám őket. Onnan kapták a nevüket, hogy a trapéznadrágjuk szárát csőformára beszűkítették – mondja Hatala Csenge. Dezső testvére, valamint több barátja állítása szerint azonban a fiú nem élt az akkor divatos ragasztóval, sem pedig a gyógyszerek és az alkohol kombinációjával. Inkább felügyelőként vigyázott a vagány srácokra, amikor ők kábítószereztek.
Az elmúlt években a Karthago énekese, Takáts Tamás már nyilatkozott úgy a sajtóban, hogy gyógyszerek és a rájuk megivott tömény alkohol okozta Dezső halálát. Csengében is felvetődött ez a verzió, de azt mondja, ezt a dokumentumok hiányában nem lehet biztosan állítani. Dezső hiába volt jóban a csöves srácokkal, Dezsőről senki nem nyilatkozott úgy, hogy kábítószerezett volna. Persze alkoholt ő is fogyasztott.
De az nyilvánvaló, hogy aligha taposták agyon Dezsőt azon a bizonyos koncerten. A hatóságoknak nem lett volna rá okuk, hogy ezt a szívleállás homályos diagnózisával fedjék el. Hatala Csenge szerint előfordulhat, hogy kiderül még valami, eddig ismeretlen részlet a tragédiáról, de nem túl nagy az esélye...
