A szocializmus alatt hivatalosan nem létezett drogprobléma. Hiába használt sok fiatal ragasztót, vagy szedett be gyógyszereket, a szocialista Magyarország sajtója erről nem vehetett tudomást. Valószínű, hogy ezért sem tudhatta meg senki biztosan, mi történt azzal a tizenhat éves fiúval, aki a Karthago székesfehérvári koncertjén halt meg 1981-ben. A zenekar a Requiem című számmal állított emléket a rajongójuknak. Ők sem gondolták volna, hogy a dalból akkora sláger lesz, hogy a harminc–negyven évvel későbbi koncertek repertoárjából sem maradhat ki.
Hatala Csenge szerint bármilyen furcsa, de ha nincs ez a dal, akkor Magyarországon a közvélemény talán nem is szerez tudomást arról, hogy a koncerten valaki meghalt. Az esetnek nincs nyoma sem a hivatalos adatbázisokban, sem a sajtóban. Erről szól Hatala Csenge új könyve, a Requiem, amely felrajzolja a szerencsétlenül járt Dezső portréját. A 27 éves szerzőnek ez már a második kötete, az elsőt, a Hírzárlatot is egy szocializmus korabeli, feltáratlan tragédiáról, a balassagyarmati túszdrámáról írta. Ő is balassagyarmati, és azt mondja: ez a történet máig mélyen él a városlakók emlékezetében.
A Karthago-koncerten történt haláleset is bevésődött egy közösség – a Karthago rajongói – emlékezetébe, és Hatala Csenge egész gyerekkorát végigkísérte. Szüleivel már kiskorától járt a zenekar koncertjeire, és többféle változatot hallott a névtelen fiú haláláról, olyat is, hogy koncert közben rádőlt a díszlet vagy egy fal. De többnyire mégis az terjedt el, hogy agyontaposta a tömeg. A családdal viszont csak azt közölték: szívleállás volt a halál oka. Egyetlen jelentésen kívül semmilyen papírt nem kaptak, sem boncolási jegyzőkönyvet, sem mást.
Hatala Csenge megpróbálta tisztázni a tragédia okát. Megkereste az összes, még élő érintettet. Valéria, a fiú nővére korábban sosem nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, ezúttal azonban megtette. Hatala Csenge cikkeket keresett, felkutatta a kórházi zárójelentést és azt az esetlapot, melyet a mentőszolgálat minden kiszálláskor elkészít. Meg is voltak az 1981-es esetlapok, kivéve ezt az egyet. Hatala Csenge szerint a hatóságok és intézmények igyekeztek neki segíteni, mégsem találtak semmit. Szerinte talán azért, mert a rendőrség annak idején bekérhette az összes anyagot, aztán nem adta vissza őket. A kábítószerezés eleve nagyon kényes kérdésnek számított. – Foltot ejtett volna a szocialista rendszeren, ha kiderül, hogy egy fiatal kábítószerek miatt halt meg. Egyszerűbb volt azt terjeszteni, hogy összetaposta a tömeg – mondja Hatala Csenge.