A kiállításon huszonhét képző- és iparművészeti tárggyal találkozhatunk, amelyet tizenhét frissen diplomázott restaurátor támasztott fel − olykor a szilánkjaiból. Kalivoda András szilikátrestaurátor egyik munkája, egy 1898-ban készült Zsolnay padlóváza korábban hatvan darabra tört el. Egy ilyen tárgy restaurálásakor azt is figyelembe kell venni, hogy a kiegészítés, ragasztás ne legyen erősebb a tárgy eredeti anyagánál, egy estleges újabb károsodáskor ne a restaurált rész maradjon ép, a váza inkább a ragasztás mentén nyíljon szét. Másik munkája pedig felülírja azt, amit az európai középkorról gondoltunk: 39 üvegtöredékből – amely egy XVI. századi magyarországi török lakóház kemencéjéből került elő – egy üvegfalloszt rakott össze. Meglepő, de ilyen középkori tárgyak kerültek elő német, olasz, angol vagy francia ásatásokon is.
Kolozsvári Gergely faszobrász restaurátor az esztergomi Keresztény Múzeum egyik gyönyörű gótikus szobrát állította helyre. A Szent Annát harmadmagával ábrázoló művet cirbolyafenyőből faragták, amely meghasadt, a védő lakkréteg pedig elbarnult, a XVIII. századi átfestés következtében pedig még a kis Jézus arca is foltossá vált. Cselőtei Anna Remény festőrestaurátor a Budavári Palota tróntermének egyik, 1951-ben bútorlaphordozóra helyezett freskórészletét, Az orvostudomány allegóriáját tisztította és szabadította meg az oda nem illő átfestésektől. E munkához képest a Pocsajevi Istenszülő feltáskásodott ikonmásolatának helyreállítása szinte gyerekjátéknak tűnik, pedig nem az volt. Nagy Hajnalka textil-bőr restaurátor másfélszer másfél méteres, XVI. századi brüsszeli falikárpit-helyreállítása több mint egy évet igényelt, s története Csontváry képeinek sorsát idézi: Horváth Győző kalocsai segédpüspök vásárolta meg a XIX. században csomagolóanyagként.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!