A kassai nagypolgári élettől az emigrációig

Ötvös Anna könyvtáros-történész Márai Sándor rejtélyes felesége, Matzner Lola nyomába eredt.

Elsőként olvashatta Márai műveit, az író pedig rendre ki is kérte a véleményét róluk. Ott volt mindvégig A gyertyák csonkig égnek és az Egy polgár vallomásai szerzője mellett, mégis alig tudunk róla valamit. Ki volt Márai Sándorné, azaz Matzner Lola, akire az író is csak L.-ként hivatkozott egyes műveiben? Erre kereste a választ új könyvében Ötvös Anna kassai történész-könyvtáros is, aki feltérképezte a férj és a feleség családjának történetét. Igaz, Lola személyiségéhez egyelőre nem sikerült túl közel kerülni.

Ha felmenőiket nézzük, nem volt magától értetődő, hogy ők ketten nyakukba veszik a világot. Öntudatos kassai nagypolgár család volt az övék. Matzner Ilona nagyapja, Moskovics Jakab a város tiszti főorvosaként tevékenykedett, míg felesége, Korn Mária az Izraelita Jótékony Nőegyletben vétette észre magát. Neológ zsidó családból jöttek, míg Márai felmenői, a Grosschmidok előkelő római katolikus családként vettek részt a város közéletében. Ahogy a Lola könyvében is olvashatjuk: bár békésen egymás mellett éltek zsidók és katolikusok, a hétköznapokban ritkábban érintkeztek, még ha egy társadalmi csoportba is tartoztak. A Moskovics–Matzner család, illetve a Grosschmidok kivételt képeztek ez alól. Az ekkor még Grosschmid Sándor névre hallgató író apja a Kassai Jelzálogbank Zrt.-t vezette, amelynek szolgáltatásait Matzner Sámuel lapjában is hirdette. A Felsőmagyarországban a fiatal Márai is publikált, így jól ismerhette leendő apósát.

Az író és Lola kapcsolata nem indult könnyen. – Elkényeztetett vidéki úrileányka volt – írta Márai az Egy polgár vallomásaiban, és a két család sem feltétlen nézte jó szemmel frigyüket. – Grosschmidék befelé forduló életet éltek, míg a Moskovicsok és Matznerek nagy bálokat adtak – fejti ki lapunknak a kötet szerzője, Ötvös Anna. Bár egyaránt nagypolgári életet folytattak, Márai családja épp olyan visszahúzódó volt, mint később az író is. Igaz, a kezdeti években inkább bohémságával vétette észre magát, ami nem is tetszett kiszemeltje családjának. – Lola unokaöccse, Kertész Iván írta nekem, hogy főleg a nagymama nem nézte jó szemmel a kapcsolatot. Tudta, mivel jár az újságírólét: a zsurnaliszták egyik napról a másikra éltek, és gyakran hajnalba nyúlóan vitáztak, szórakoztak a kávéházakban – mondja Ötvös.

Matzner Lolának pedig nem egy bohém férfit szántak volna. De úgy tűnik, fiatal lányként a későbbi Márai Sándorné a lázadást választotta, és bár egy udvarlót kiszemeltek számára, ő nem kért belőle. Imponálhatott neki az írásaival már ekkor kiemelkedő Márai, akiért még a szüleivel való összezördülést is vállalta. A pár végül nem maradt Kassán, és egy idő után az országot is kénytelen volt elhagyni.

Velük szemben Lola húga, Kertész Zsaklin a városban élte le életét, de Ötvös erről már későn értesült, így nem tudta vele felvenni a kapcsolatot. Kertészékre és Matznerékre így is sokan emlékeztek, és a levéltárak is hasznos forrásnak bizonyultak. Miután a nagypapa köztiszteletben álló főorvos és szabadkőműves-mester volt, bőven lehetett róluk anyagokat találni. Loláról annál kevésbé. Márai keveset írt róla, próbálta védeni a magánéletét. Igaz, a Föld, Földben vagy az Egy polgár vallomásaiban többször is említette L.-t: ezek forrásul szolgáltak Ötvös számára is. – Az író ugyanakkor óvatosabb lett egy idő után. Eleinte mindenkiről a saját nevén írt, egészen addig, míg egy iskolatársa beperelte, mert becsületsértést vélt felfedezni a róla írtakban – mondja Ötvös. A regényt nem vonták be, de a neveket meg kellett változtatni, és Márai több részt ki is húzott a szövegből. Utóbbiakat a négy évvel ezelőttig, a Helikon gondozásában megjelent újrakiadásig nem is lehetett olvasni.

A II. világháború után nem is volt meglepő, hogy Márai igyekezett védeni feleségét. A világégés alatt Leányfalun, visszavonultan éltek. Velük bujkált Zsaklin is a gyerekeivel. Lola apját viszont nem sikerült megmenteni, Auschwitzba vitték, itt vesztette életét. Ahogy az ő halála, úgy gyermekeiké is nagy trauma volt Lola és Sándor számára. Végül örökbe fogadtak egy kisfiút, akit sajátjukként szerettek. Márai mellett 1948-tól Lola is naplót vezetett, feljegyzéseit viszont még nem ismerhetjük, azok a PIM tulajdonában vannak. Annyi biztos Ötvös szerint, hogy míg az író személyes gondolatait jegyezte fel, Lola a mindennapok alakulásáról adhatott számot. Ezekből derülhet ki majd több is arról, milyen dolgok foglalkoztatták a Márai műveit elsőként olvasó, férje botlásait, kalandjait is elnéző, hűséges asszonyt, aki 1986 januárjában, 86 évesen halt meg.