A fa szeretete határozta meg kezdettől fogva a finnek formatervezési kultúráját is, de a természetes anyagok használata mellett az ember és a környezet harmonikus kapcsolata, a praktikum és szellemesség is a finn dizájn fő jellemzőjévé vált az évtizedek alatt. Az 50-es években, amikor a finn formatervezés elindult világhódító útjára, és a népi-paraszti kultúra még tetten érhető volt a vidéki életben, a finnek már merték a hagyományos kézművestechnikákat a nemzetközi törekvésekkel ötvözni. Míg a XIX. század végén a Kalevalából merítő nemzeti romantikus építészet és képzőművészet volt a nemzeti identitás legerősebb kifejezőeszköze, addig a XX. századtól kezdve már a dizájn és az építészet töltötte be ezt a szerepet.
Mindig is fontos szempont volt a finn tervezők számára, hogy a hétköznapi élet részéve tegyék a dizájnt. A legendás Fiskars cég gyártott például először ollót balkezeseknek, míg Alvar Aalto – akinek a neve hamar összeforrt a finn dizájnnal – a paimiói tüdőszanatórium betegei számára készített, hullámvonalat idéző pihenőszékét a modernizmussal szembeni humánus válaszként emlegetik mind a mai napig. De forradalminak számított az Arabia által gyártott, letisztult formavilágú, egységes megjelenésű, többfunkciós elemekből álló Kilta kávéskészlet is, amely a praktikum jelképe lett.
A fekete-fehér csíkos póló a női ruhatár egyik alapdarabja, de kevesen tudják, hogy ezt is egy finn tervező újította meg. Annika Rimala 1968-ban tervezte meg a Marimekko cégnek az azóta igazi ikonná vált pólót, amely az egyenlő, keskeny sávos csíkozás miatt a Tasaraita, vagyis egyforma csík nevet kapta. Rimala olyan ruhadarabban gondolkodott, amely örök érvényű, mindenhez és mindenkihez illik. Az említett tárgyak közül a mai napig sokat gyártanak, természetesen a megváltozott igényekhez igazodva.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!