Bűnbakképek Budapestnek: élő szobrok a habpatronok bombaesőjében

Kéjgáz, muszlimok és terrorveszély: Gilbert & George bűnbakképeiből nyílt kiállítás a Ludwig Múzeumban.

A nevetésre ingerlő, erotikus hallucinációkat okozó dinitrogén-oxidot, a kéjgázt az orvoslásban fájdalomcsillapító hatása miatt használják, ám divatos kábítószerként is ismeretes. Közvetlenül habpatronból beszippantva fagyási sérüléseket okoz a légcsövön és a tüdőben, megrepeszti a légutak szöveteit, és halálos tüdőembóliát is előidézhet. Alattomosságára jellemző, hogy használója nem érez légszomjat, s ha kábulatában elfelejt levegőt venni, megfulladhat vagy agykárosodást szenvedhet. A londoni képzőművész-performer páros, Gilbert & George 2013-as képsorozatának, a bűnbakképeknek egyik visszatérő motívuma a kéjgázt tartalmazó habpatron olykor a brit uralkodó, II. Erzsébet monogramjával ellátva. Szándékuk szerint ez nem ironikus utalás, a lényeg a habpatron alakja: olyan mint egy bomba.

A dél-tiroli Gilbert Prousch és a devonshire-i George Passmore Gilbert & George néven tett szert világhírnévre a testművészet, azaz a body art képviselőjeként. A londoni St. Martin School of Art diákjaiként találtak egymásra 1967-ben, s Egy művész két személyben szlogennel azóta is együtt élnek és alkotnak – 2008-ban össze is házasodtak. A megbotránkoztatás „elvárásainak” szinte azonnal sikerült megfelelniük fekáliaszobraikkal, de élő, éneklő szobrokként már a hatvanas évek végén önmagukat helyezték művészetük középpontjába. Az élő szobrok aztán a Művészet mindenkinek nevet adták az otthonuknak − igaz, mostanában már nem díjaznák, ha bárki beugrana hozzájuk „tárlatnézőbe”. – Nem művészetet akartunk teremteni, hanem azt akartuk, hogy maga az élet legyen a művészet. S míg a legnagyobb alkotók a művészetbe voltak szerelmesek, mi a művészet fogyasztóiba – vallják művészetük „bébikorszakáról”.

A hetvenes évektől a fotográfia és a festészet eszközeit vegyítve készítik műveiket a pop art és a street art stílusában, a képeken többnyire tweedöltönyben feszítenek az élő szobor elvárásainak megfelelően érzelemmentes arccal. Többször borzolták a konzervatív kedélyeket, hol Jézus-képekkel, hol a pakisztániakat dehonesztáló „Paki” címadással. Legutóbb tíz éve kavartak botrányt Isten fia képek című sorozatukkal, amelynek alcímében azt feszegették, Isten vajon heteroszexuális-e. A kilencvenes évek elején Európa tíz múzeuma, így a budapesti Ernst Múzeum is bemutatta A világegyetem képei című sorozatukat, 2005-ben a velencei biennálén vettek részt, 2007-ben a londoni Tate Modern rendezett a műveikből retrospektív kiállítást. Azt, hogy végleg bevonultak a hivatalos művészeti nagykánonba, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a londoni Királyi Művészeti Akadémia az idén a soraiba választotta őket.

Bár a bűnbakképeiknek – amelyek legtöbbször négyzet alakú mozaikdarabokból összeálló, kétszer három méteres fotómontázsok − is szántak vallásellenes felhangot, a 123 műből álló szériából jutott a berlini Szent Máté-templomba is a reformáció 500. évfordulójára a Luther és az avantgárd kiállítássorozat részeként. S míg munkáik témáit alapul véve a berlini lelkészek prédikációsorozatot tartanak szeptember közepéig, ők továbbra is kamaszos hevülettel hangoztatják valláskritikus nézeteiket. „Űzzétek el a vallásokat! Égessétek el ezt a könyvet! (A Bibliát, illetve a Koránt – a szerk.) Ezek mind ember alkotta istenek: egyiptomi, görög, hindu, vudu, keresztény, zsidó, muszlim istenek. Ezt elfogadni, ahogy mi tesszük, jelenti a toleranciát” – fejtették ki a Monopol művészeti magazinnak. Gilbert & George az Európai Uniót is emberi kreatúrának tartja, s konzervatív royalistaként üdvözli a brexitet.

2013-ban készült sorozatukból huszonhét művet láthat a Ludwig Múzeum közönsége szeptember 24-ig, s bár a tárlat címéből akár erre is következtethetnénk, a Bűnbakképek Budapestnek egyikén sem tűnik föl Soros György milliárdos. Csak Gilbert, valamint George öltönyben, habszifonok bombaesőjében, habszifonokkal teli robbanómellényben, habszifonok felületén tükröződő katedrálisablakokkal, maszkban, habszifonból készült sisakban s főként a Fournier Street burkába öltözött muszlim asszonyainak a közelében. A Fournier Street Kelet-London egyik legfelkapottabb utcája György-korabeli házaival, egyik végén protestáns templom, a másikon főleg bangladesiek által látogatott mecset áll. „Azt akarjuk, hogy a művészetünk a liberálisból kihozza a bigottot, ezzel szemben a bigottból kihozza a liberálist” – állítják a kiállításhoz írt ajánlójukban, míg művészetük életerejét a fejben, a lélekben és a szexben jelölték meg. – A művészet sokszor valamiféle absztrakt formalizmus, amely csak a formákban és a színekben érdekelt. Ettől mi eltávolodva egyfajta moralisztikus művészetet hoztunk létre. Mindazokkal a gondolatokkal és érzelmekkel foglalkozunk, amelyek ott vannak mindenkiben. Halál, remény, élet, félelem, szex, pénz, faj és vallás – mondták pókerarccal a pénteki megnyitón. Amelyen egyértelművé vált, hogy Gilbert & George osztja a német kancellár, Angela Merkel nézetét, miszerint a multikulturális társadalom megbukott. – Az 1970-es években az elsők között voltunk, akiknek sok muszlim barátjuk volt. Az a világ már nem létezik – állították.

Gilbert & George képei az alkotói szándék szerint a bűnbakképzés mechanizmusaira akarnak rávilágítani, s amennyire első látásra egyszerűnek tűnnek, éppolyan összetettek. A félelem részben indokolt, másrészt gerjesztett, a félelmek és a frusztrációk kivetítése viszont további agressziót szül. Ráadásul a vallások és a vallásokat a saját céljaikra kihasználók között nagy különbség van.

Egyébként a Ludwig Múzeumhoz vezető 2-es villamos megállóiban is láthatók köztéri bűnbakképek, a kormány Soros-plakátjainak megértéséhez pedig érdemes a londoni Birodalmi Hadimúzeumot felkeresni, és megnézni a náci propagandaújság, a Der Stürmer 11. számának címlapját.