A fénymásoló fölött heves előjátékba kezd egy pár a kihalt irodában, hogy az aktus alatt, a gép intim helyzetek papírlenyomatát ontsa magából. Valahogy így indul Kőszegi Tamás kísérleti rövidfilmje, a Másoló (The Copyist), ami azonban végső soron egészen másra fókuszál, mint amire a fenti jelenetsorból következtethetnénk: magára a fénymásolóra.
Ugyan a nyolcvanas években már készült olyan videoklip, amelyben használtak xerox-képeket, Kőszegi Tamás úgy fogalmaz, ők készítettek először egybefüggő történetet csupán egy fénymásoló használatával. A cél az volt, hogy a film teljes esztétikája, így a kép- és hangvilága is a megszokott irodai eszközből eredjen. A közel nyolcperces alkotás három rétegből állt össze: a színészekkel forgatott jelenetekből, a fénymásoló üvegére kerülő különböző anyagok, tárgyak útjának lekövetéséből, valamint a fénymásolt papír textúrájából, ami megadja a jelenetsor analóg hatását.
A rendező Földeák Laura vágóval karöltve először a filmnyelvet találta ki, ehhez kerestek történetet. Először valami mély mondanivalóban gondolkodtak, de hamar világossá vált, hogy a fénymásoló adta keretek eléggé lekorlátozzák a lehetőségeket: nehéz például párbeszédeket vagy bonyolultabb cselekvéseket átadni így. Azt azonban hamar felismerték, hogy érzelmek leképezésére tökéletes ez a forma. „A testek összeolvadását próbáltuk vizuális formában megjeleníteni a fénymásolóval” – meséli a rendező.
Az egész forgatás egy hónap alatt zajlott le, ennyi időre béreltek ugyanis egy fénymásolót. Kőszegi szerint ez nem volt egyszerű, kiderült ugyanis, hogy a piacon elérhető készülékek egészen eltérő technikai adottságokkal rendelkeznek. Az, amivel végül dolgoztak, az megfelelő – azaz elég erős – megvilágítás mellett nagyjából egy méter magasságig tudott fényképezni. A másik érdekessége a fénymásoló használatának, hogy a gép nem egyszerre exponál, hanem oldalirányú pásztázással mozog, ezzel adott pillanatokban torz képeket hoz létre, amelyek a Másoló esetében reflektálnak a fent lejátszódó aktus érzelmi vonatkozásaira.
Először a színészek, Valu Rebeka és Simon Attila jeleneteit vették fel. Kezdettől fogva fontosnak tartották azonban, hogy az alakok mellett „szennyeződések” is feltűnjenek a filmen: hajszálak, elkenődő rúzsnyomok vagy éppen egy leszakadt gomb. Mivel világos volt, hogy erre nem tudnak a rendes forgatás közben odafigyelni, ezt külön vették fel. A rendező szerint ez nehéz munka volt: azt is ki kellett találni, mi néz majd ki jól a végleges kópián. „Olyan sokáig kellett a rúzsfoltokat pakolászni, hogy inkább egyedül csináltam meg otthon. Berúzsoztam a számat és én magam csókolgattam a fénymásoló üvegét egy egész napon keresztül” – meséli Kőszegi Tamás.
Az nyilván erős lett volna, ha a mintegy ötezer kockát rendesen papírra nyomtatják, ezért a fénymásoló belső memóriájából dolgoztak, ahonnan rögtön PDF-fájlként tudták lehívni a képeket. Így a fent tárgyalt két réteg digitálisan készült el. Az analóg, „fénymásolt” hatás eléréséhez Kőszegi lemásolt egy fehér lapot, a fénymásolatot pedig újra lefénymásolta, és így tovább, egészen addig, amíg egy fekete papírlapot kapott. Így már voltak textúrák, amelyekkel lehetett dolgozni: az utolsó réteg is rákerült a filmre.
Hátra volt még azonban a hangsáv. „Elméletileg pontosan tudtuk, mit akarunk. Egy olyan absztrakt hangszőnyeget, ami nem igazán kötődik hangszerekhez, mechanikus, de mégis képes érzelmeket átadni” – meséli Kőszegi, leszögezve, hogy ez elméletben jól hangzik, a gyakorlatban azonban kemény diónak bizonyult. Három zeneszerző után végül Markos Levente alkotta meg azt a zenét, ami teljesítette a fenti kívánalmakat, a hangkeverését Császár Gábor hangmérnök végezte.
Komoly gondot fordítottak a film elején feltűnő céges dokumentumok megalkotására is: a képkockákat kimerevítve érdekes dolgokra bukkanhat a néző. Az egyik beszámlázó cég például a Miskatonic Kft., ami egyértelmű utalás H. P. Lovecraft horrorszerző világára. A rendező nevet azon, hogy kiszúrtuk a kikacsintást, de ezzel együtt felhívja a figyelmünket még pár dologra: az Adeptus Consulting cég nevével és logójával az alkimisták világát idézi meg, a papírok aláírói között pedig egy sor neves alkimista is feltűnik. Úgy gondolták, hogy a filmben a testek összeolvadása hasonlít az alkímiai transzmutáció folyamatára, amikor átalakulnak az anyagok egy teljesen új anyaggá.
Úgy tűnik, a sok tesztelés, kísérletezés és próbálkozás, a hároméves munkafolyamat megérte: a Másoló eddig tizenegy nemzetközi díjat zsebelt be, az interneten pedig 140 ezren nézték meg. „Sokan kérdezik, hogy mi lesz a következő háztartási gép, amivel filmet fogok csinálni, netán a mikró, vagy a mosógép, vagy valami ilyesmi” – mondja nevetve Kőszegi, mikor a tanulságokról kérdezem. „Az elsődleges célom nem is az volt, hogy az első fénymásolófilmet készítsem el, hanem hogy az utolsót” – mondja. A produkció tanulsága szerinte az, hogy a fénymásolóból mindent kihoztak, amit ki lehet. Na meg az, hogy bármivel lehet filmet készíteni, ha az ember elég elszánt, hogy megtalálja a sajátos dramaturgiát és kifejezésmódot.
