„Nem látszott a hold, és soha nem láttam a csillagokat ennyire ragyogónak. Olyan éjszaka volt, amikor úgy érzed, boldog vagy, hogy élsz.” Mintha egy romantikus regény mondatait olvasnánk, holott a Titanic első osztályának utasa, Jack Thayer idézte fel így 1912. április 14-ének estéjét, a világ akkori legnagyobb és elsüllyeszthetetlennek tartott utasszállító hajójának utolsó óráit. Nem sejtette, hogy még a legszebb éjszakák is katasztrófába torkollhatnak. Jól tudta ezt viszont E. J. Smith kapitány. Este kilenc körül tért nyugovóra, aggodalommal – holdtalan éjszakákon ugyanis nehezebb észrevenni a jéghegyeket.
A Mesaba utasszállító jégjelentése este fél tízkor futott be, a Californiané tizenegy előtt, míg a Titanicon már este tízkor tudták a mérésekből, hogy az óceán vize fagyponthoz közeli. Frederick Fleet őrszemtársával együtt csak meresztette a szemét a sötétbe, éjfél előtt húsz perccel verték félre a vészharangot: „Jéghegy, egyenesen előttünk!” Egy hatalmas hajó lassan fordul, az ütközés fél perccel később be is következett. Három évig épült, de három órába sem telt, hogy elsüllyedjen, 1523 ember halálát okozva.
A Titanic katasztrófája nem a legnagyobb hajószerencsétlenség: a Wilhelm Gustloffot 1945. január 30-án süllyesztette el egy szovjet torpedó mintegy 9400 utasával együtt a Balti-tengeren. Dél-Mandzsúriában 1948. november 1-jén egy kínai (nem azonosított) kereskedelmi hajó hatezer utassal robbant fel és süllyedt el, 1948. december 3-án, miután Sanghaj közelében szintén felrobbant, a Kiangya nevű hajó 3920 menekült utasa veszett hullámsírba. Mégis, a Titanic tragédiája él leginkább elevenen az emlékezetben: több mint egy tucat mozifilm dolgozta fel jól dokumentált történetét. James Cameron 1997-es filmje nem csak Oscarokat söpört be, több mint egymilliárd dolláros rekordbevételt is hozott. 1985-ös megtalálása óta a hajó roncsa a pénzes turisták látványosságává is vált. 1996-ban, mikor az RMS Titanic társaság megpróbálta a felszínre hozni a hajó egy tíztonnás darabját, 1700 turista figyelhette a munkálatokat egy 1500 dolláros hajókirándulás keretében. A Kurszk orosz atom-tengeralattjáró katasztrófájakor az MTR tengeralattjáró pedig épp a Titanic roncsaihoz szállított turistákat fejenként harmincezer dollárért, így semmiképp sem tudott volna részt venni a Kurszk mentésében.
