Mindezek fényében látszik különösen szomorúnak a jelenlegi állapot. Az, hogy két éve hozzá sem nyúltak a magyar filmművészet óriásairól elnevezett két teremhez, kétségessé teszi a korábban nagy büszkeséggel levezényelt rekonstrukció és az érte kapott EU-díj jelentőségét. Persze nem a mozi, nem is a közönség, csupán a kormányzat szempontjából.
A 60 fős kamaratermeket annak idején ráadásul nem holmi díszítésként alakították ki, ezek a filmszínház működésének szerves részei voltak. Számos olyan film van, amely számára a kamaratermi méret az ideális. Így ezeket vagy be sem mutatják, vagy a díszterembe kerülnek, alaposan felborítva a mozi működését. Az elmúlt két évben így a nevében is az ország vezető filmszínházaként hirdetett intézmény képtelen volt ellátni eredeti feladatát.
Megkerestük az ügyben az Urániát, szerettük volna megtudni, pontosan milyen károkat szenvedett a két terem a beázás miatt, és milyen munkákat végeztek eddig az alagsorban. A filmszínház vezetése későbbre ígért választ. Kíváncsiak voltunk a kulturális tárca, illetve az örökségvédelmi feladatokat is ellátó Miniszterelnökség álláspontjára is. Sajnos azonban lapzártánkig sem az Emberi Erőforrások Minisztériuma, sem a Lázár János által vezetett kormányzati szerv nem reagált a kérdéseinkre. Így nem tudtuk meg, mi a tervük a súlyos károkat szenvedett műemléki épülettel, vagyis hogy a közönség mikor kaphatja vissza a nemzeti filmszínház két kamaratermét.
