Kihajította a képeit, hogy óriássá váljon

Megmutatni az örök emberit igaz mivoltában: Borsos Miklós gyűjteményes kiállítása a Várkert Bazárban.

– Ízig-vérig mai művész – olvashatjuk Borsos Miklós 1971-ben megjelent memoárja, a Visszanéztem félutamból fülszövegében, s végig ez az egyszerű mondat motoszkált a fejemben a Várkert Bazár kiállításán: az 1990-ben elhunyt Borsos szobrai sokszor maibbaknak hatnak és sokkal inkább a jelenhez szólnak, mint egyik-másik, nemrégiben avatott köztéri alkotás az országban. Kezdetben a mester archaikus formákat teremtett, újrafogalmazva az egyiptomi, görög-római világot, később eljutott az organikus absztrakcióhoz. Az élet olyan alapigazságait mutatta be jelszerűen, klasszikus tisztasággal, mint a nőiség, a termékenység, a mag és a csíra, a születés és a teremtés, a jó és a rossz örök ellentéte. A fa, a kő, a márvány, a trachit és a bazalt mestere szobraival az örök emberit ősi, igaz mivoltában akarta megmutatni, míg grafikusként néhány könnyed, határozott vonallal mesélt hősei – Odüsszeusz vagy Orpheusz – küzdelmeiről, vagy épp a játékos életörömről. Vallásos tárgyú alkotásait a Kogart egy későbbi kiállításon fogja bemutatni.