Képzeljünk el egy neoromán stílusban épült templomot – a huszadik század hajnalán sok ilyen épült Magyarországon –, amely szobormásolat-gyűjteményéről volt nevezetes. A második világháború alatt e templom teteje megsérült, a falai eláztak. A második világháború után a templomot bezárták a nagyközönség előtt, építettek bele egy hatalmas salgópolc-rendszert különböző festmények tárolására. A festmények nem igazán szerették, hogy polcokon porosodtak, egy nem szabályozott hőmérsékletű és páratartalmú térben, majd a vakolat is Verlaine Őszi chansonjának egyik során kezdett el merengeni: „Ó, múlni már, Ősz! hullni már. Eresszél!” De végül meggondolta magát: megérkeztek a restaurátorok.
A Szépművészeti Múzeum egykor reprezentatív kiállítótere, a Román csarnok épp ezt a történetet élte meg, 1945-től hetven éven át raktárként használták a mintegy kilencszáz négyzetméteres, elhanyagolt állapotú termet. A csarnok építészetileg egy háromhajós román stílusú bazilikát idéz meg, hihetnénk, hogy templom, ha nem volna üvegből a teteje. A Szépművészeti 2015 februárja óta tartó rekonstrukciójának leglátványosabb része a Román csarnok felújítása, így, ha épp betekintést engednek a sajtó képviselőinek a munkálatokba, minden vezetett séta innen indul. Így volt ez hétfőn is.
Láthattunk itt korábban markológépet és gödröket, később állványerdőt, most viszont szinte az a látvány fogadott minket, amit százéves fotográfiák őriznek. A Jó Pásztor, Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit falképei éppen úgy újnak látszanak, mint a freibergi Aranykapu, illetve a gyulafehérvári székesegyház kapujának másolata. Idén tavaszhoz képest is szembetűnő a változás, ami annak is köszönhető, hogy volt, mikor egyszerre hetven restaurátor dolgozott a falképeken – 2500 négyzetméteren 1500 liter konzerválóanyagot, továbbá öt és fél kiló aranylemezt használtak fel. A biztonsági betonpadlóra még csak ezek után kerül fel az eredeti alapján újragyártott márványmozaik.
Kevésbé szemkápráztató, de legalább ennyire fontos munka zajlik a Román csarnok alatt, a mélyföldszinten: innen a gépházat még eggyel lejjebbi szintre helyezték, több helyet adva az egyiptomi és az antik gyűjteménynek. Két kisebb emeleti terem – amelyet irodának használtak – is félig visszanyerte az eredeti szépségét: a Schickedanz-terem szürke falai alól játékos neoreneszánsz mennyezetfestés került elő, a Michelangelo-terem kazettás dongaboltozata pedig már eleven színekben játszik. 2018 őszétől itt lesz látható az újranyíló Szépművészeti első kiállítása, egy Leonardo da Vinci-kamaratárlat, amely a Leonardónak tulajdonított lovas szobrot, valamint Leonardo grafikáit helyezi középpontba. Az új terekkel a múzeum kiállítótere 2000 négyzetméterrel bővül, ráadásul – felzárkózva Bécshez – éttermet is kialakítanak benne.
