Ötven éve mutatták be az első hazai beatmozit

Banovich Tamás Ezek a fiatalok című filmjében tucatnyi sláger hangzik el.

A fősodorba azonban még nem tört be a beat, amit a kultúrpolitika is gyanakodva figyelt: a televízióban csak elvétve, gyakran negatív konnotációkkal szerepelt a fiatalok zenéje. Beszédes, hogy a Még fáj minden csók előadása a táncdalfesztiválon megosztotta az országot, és még évekkel később is érte támadás ezért Szörényit. Bár olyan is akadt, aki egészen máshogy értette a nótát. – Az egyik öreg egy koncert után megkérdezte tőlem, hogy „ugye ez a dal ’56-ról szól?” Mondom, frászt, ez egy igazi szerelmi történet. Ilyen időket éltünk – meséli. A film koncertjeleneteiben egyébként korántsem szakadt, lázadó fiatalokat látni: jól fésült, öltönyös tinédzserek visszafogottan álldogálva hallgatják a mai szemmel finom, akkor azonban egyértelműen erősnek számító szövegeket és ritmusokat. Már a korabeli kritika is felrótta a filmnek, hogy ez nem valószerű. Szörényi is megerősíti nekünk, hogy a Vár Klubban tartott koncertjeiken az elitebb közönség visszafogottabb volt ugyan, de a jólfésültség ott sem volt jellemző; az angyalföldi Bosch Klubban azonban ennél sokkal vadabb bulik zajlottak. – Ott verekedtek a számok alatt, ügyet sem vetettek arra, hogy játszik valaki – mondja a zeneszerző.

Ignácz Ádám tanulmányában arról ír, hogy a rendező Banovich Tamásnak éppen az volt a célja, hogy a beatmozgalom egészét annak kritizált vetületeitől a lehető leginkább „megtisztítsa”, és az új irányzatot a világon mindenütt lezajló generációs törés szükségszerű velejárójaként tüntesse fel. Szörényi arról beszél, hogy a film a beatzene történetében nem is az addigra már stabil fiatal közönség, hanem a hatalom szempontjából volt fontos: a kultúrpolitika számára indította el az elfogadhatóság útján a beatzenét. És tényleg: a film zenéit összegyűjtő albumot a mai napig az Illés első nagylemezeként tartják számon, ami gyakorlatilag az első beatnagylemez is hazánkban. Innentől fogva nem volt megállás.