A veszprémi koncert telt házzal pontban 9-kor kezdődött, az apró szervezési hibák ellenére már az elejétől magába szippantotta a teljesen vegyes korosztályú közönséget. Azt sejtettem, hogy Jones az este alatt leginkább a kedvenc dalaiból fog válogatni, arra azonban nem gondoltam, hogy még egy Johnny Cash-dal a Gods Gonna Cut You Down is előkerülhet a repertoárból, a Burning Hell koncertkezdő taktusai után. Az összképbe talán csak a jó estét, Budapest rondított bele, összességében remek rövidített koncertet adott Jones. Másfél órába szinte lehetetlen belezsúfolni egy ilyen életművet, úgy, hogy mindenki jó szájízzel távozzon. Szóval tényleg csak a legnagyobb slágerekre koncentráltak. A hangosítással és a vetítésekkel nem volt gond, a koncert csúcspontja a Leonard Cohen-féle Tower of Song volt, amely dallal egykori, nemrég elhunyt barátja előtt tisztelgett.
Sajnáltam, hogy a már említett Reload-lemezről csak a Sexbomb került a repertoárba, őszintén hiányoltam a Talking Heads Burning Down the House-át és az INXS Never Tear Us Apart című megaslágerét. Jones egyébként a kora ellenére, játszi könnyedséggel hozta a Delilah-ot, a Pussycatet, vagy éppen a Mamat, ilyen szinten az alibizésnek vagy egy hamis hangnak sincs helye. Szerencsére a közönség Tom Jones profizmusát jó hangulattal honorálta, az első szett utolsó dalai között sorra kerülő Leave Your Hat Ont és az If I Only Knew-t már mindenki állva bulizta át. A ráadásba még befért Prince nagy slágere, a Kiss is, melyet most is a The Art of Noise-féle átértelmezésben játszott zenekarával. A koncertet végül a Strange Thingsszel zárta.
