A patinás fesztivál az évek során olyan sztárokat tudott Veszprémbe csábítani, a teljesség igénye nélkül, mint Diana Krall, a Vaya Con Dios, Lisa Stansfield, Craig David, Jan Garbarek vagy éppen a Gipsy Kings.
Érdeklődve vártam tehát a walesi szénbányász családból származó Jones koncertjét. Szerencsére nem először láttam a világsztárt Magyarországon, így mindenféle előzetes várakozás nélkül indulhattam Veszprémbe, mert szinte sejtettem, milyen magas szintű teljesítményt kapok attól a világsztártól, aki már 1963-óta töretlen sikerrel koptatja a világ legnagyobb koncertszínpadait.
A 77 éves brit énekes – a pályája kezdetén – 1965-ben már Grammy-díjjal a háta mögött fordíthatott hátat hazájának, hogy például barátja, Elvis Presley és Johnny Cash társaságában Las Vegasba utazzon és a világ akkori legnagyobb szórakoztató show-jában vegyen részt, vagy a Golden Globe-jelölésig majd -díjig eljutott This is Tom Jones Show-ban szerepeljen.
Az Egyesült Államokból a brit listákra is sikeresen tudott visszatérni a ’80-as évek végén, a The Art of Noissal készített Prince-átdolgozást, a Kisst orrvérzésig játszotta az akkori MTV. Majd a kilencvenes évek elején jött az If I Only Knew és az Alul semmi betétdala, a Leave Your Hat On, ami ismét a legnagyobbak közé repítette, az addig sem kis érdemeket szerzett világsztárt. Jones egyébként karrierje alatt a nem hivatalos önéletrajzi könyvek szerint „elfogyasztott” úgy 5-600 nőt, eladott több mint 150 millió lemezt világszerte, olyan filmekben játszott, mint a Tim Burton-féle Támad a Mars, vagy önmagát szinkronizálta az animációs sikersorozatban, A Simpson családban, de énekelt James Bond-film betétdalt is. Sőt, a kora ellenére a folyamatos szakmai megújulás szinonimájává is vált. 1999-es Reload című lemeze erre a legjobb példa, ahol is olyan fiatal szerzők dalait értelmezte át, mint a Cardigans, Robbie Williams vagy az ausztrál INXS. Szerintem nincs olyan élő ember a földön, aki ne ismerné tőle a Delilah-ot vagy a Sexbombot. 2006-ban az angol királynő lovaggá is ütötte. Utolsó – a sorban a 40. lemeze – a Spirit in the Room 2012-ben jelent meg, azóta is ezzel az albummal turnézik világszerte.
A veszprémi koncert telt házzal pontban 9-kor kezdődött, az apró szervezési hibák ellenére már az elejétől magába szippantotta a teljesen vegyes korosztályú közönséget. Azt sejtettem, hogy Jones az este alatt leginkább a kedvenc dalaiból fog válogatni, arra azonban nem gondoltam, hogy még egy Johnny Cash-dal a Gods Gonna Cut You Down is előkerülhet a repertoárból, a Burning Hell koncertkezdő taktusai után. Az összképbe talán csak a jó estét, Budapest rondított bele, összességében remek rövidített koncertet adott Jones. Másfél órába szinte lehetetlen belezsúfolni egy ilyen életművet, úgy, hogy mindenki jó szájízzel távozzon. Szóval tényleg csak a legnagyobb slágerekre koncentráltak. A hangosítással és a vetítésekkel nem volt gond, a koncert csúcspontja a Leonard Cohen-féle Tower of Song volt, amely dallal egykori, nemrég elhunyt barátja előtt tisztelgett.
Sajnáltam, hogy a már említett Reload-lemezről csak a Sexbomb került a repertoárba, őszintén hiányoltam a Talking Heads Burning Down the House-át és az INXS Never Tear Us Apart című megaslágerét. Jones egyébként a kora ellenére, játszi könnyedséggel hozta a Delilah-ot, a Pussycatet, vagy éppen a Mamat, ilyen szinten az alibizésnek vagy egy hamis hangnak sincs helye. Szerencsére a közönség Tom Jones profizmusát jó hangulattal honorálta, az első szett utolsó dalai között sorra kerülő Leave Your Hat Ont és az If I Only Knew-t már mindenki állva bulizta át. A ráadásba még befért Prince nagy slágere, a Kiss is, melyet most is a The Art of Noise-féle átértelmezésben játszott zenekarával. A koncertet végül a Strange Thingsszel zárta.
