Utópisztikus településre kalauzolja nézőit Az egyetlen hajléktalan című opera, amelyet augusztus 10-én 19 órakor adnak elő a XXI. kerületi Csepel Színházban. A történet egy azóta elhunyt hajléktalan ember fejéből pattant ki, a zenemű születéséért és megvalósításáért azonban a zeneszerző Col Legno felel, akinek a jótékony célra szánt bevételen túl a társadalom téma iránt érzékenyebbé tétele is célja volt.
– Az alsó és a felső tízezer között mindig nagy űr tátongott. Úgy gondoltam, a nincstelenség problémájára leginkább a felső tízezer műfajával, az operával tudom felhívni a figyelmet – nyilatkozik a zeneszerző, akit a Fedél Nélkül című lap hozott közelebb a hajlék nélkül élő művészek világához. Egy 2013-ban, a Fészek Művészklubban rendezett humorfesztiválon vágták mellbe először ezeknek az embereknek az alkotásai. Az ott elhangzott művek között szerepelt Csábi István novellája is, amely végül az opera librettójának az alapját adta.
– A történet arról a jegy nélkül utazó, egy vidéki állomáson leszállított hontalan emberről szól, aki a település díszhajléktalanja lesz, miután a polgármester saját kampányérdekeinek megfelelően kiépít mögé egy látvány-ellátórendszert. A novella azzal ér véget, hogy a hajléktalanprobléma megoldódott, ám az operában csak itt kezdődnek a bonyodalmak – magyarázza Col Legno, aki fontosnak tartotta, hogy az előadásban részt vevők hozzá hasonlóan társadalmi munkában vállalják magukra feladataikat.
– A bevétel egy részét a Fedél Nélkül terjesztői és szerzői kapják, a másik részét a Kispesti Evangélikus Gyülekezet közvetítésével egy kispesti hajléktalan családhoz juttatjuk el, a harmadik részből pedig a Diótörés Alapítvány által támogatott otthontalan fiataloknak veszünk gyógyszereket és vitaminokat, mert az állami ellátórendszer nem annyira kifinomult, hogy erre is jusson pénz – mondja az opera ötletgazdája és zeneszerzője.
– A főszerepet a Szent Efrém Férfikar első tenorja, Balázs Edgár játssza, a szociális munkás Bauer Andrea hangján szólal meg, a polgármester szerepében pedig az operaház fiatal baritonját, Gradsach Zoltánt hallhatjuk. A külön erre az alkalomra alakult együttest Dénes-Worowski Marcell vezényli majd – mondja Col Legno, aki igyekezett hajlék nélkül élőket is bevonni a munkába, így vált például az opera emblémájává az a portré, amelyet Dvorcsák Gábor jegyez.
Dvorcsák személye már nem ismeretlen a médiában. A nehéz körülmények közé született, kacskaringós pályát bejárt férfi ma már csak festészettel, költészettel foglalkozik. Műtermet jótékony felajánlásból egy művésztársa bérel számára, de otthona még ma sincs. Mint mondja, a plakáton ábrázolt elgyötört férfi arcképét egy bányászról készített fotó ihlette. Dvorcsák kamaszként, a javítóintézetben kezdett érdeklődni a képzőművészet iránt, de csak a katonaság után kezdett festéssel foglalkozni. Zűrös előéletének felébredt lelkiismerete hatására fordított hátat, és ma már csak művészettel foglalkozik.
– A legnagyobb nehézséget a gyökértelenség, a létbizonytalanság jelentette számomra. Az ember nehezen bízik meg másokban, folyton hátsó szándékot kutat, és sokáig tartja a három lépés távolságot másokkal szemben – vallja Dvorcsák Gábor, aki alkotásaival hosszú ideje nyer díjakat a Fedél Nélkül által kiírt képzőművészeti és költészeti pályázatokon. 2015-ben ő is ott volt a lap azon szerzői között, akik részesültek Az egyetlen hajléktalan című opera bemutatójának bevételéből.
