A Leningrad maga a nagy orosz élet

Szergej Snurov a romantika utáni világról, Szentpétervár új imázsáról és a tudatosan felépített márkanévről.

Stier Gábor
2017. 08. 17. 13:07
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Az előbbi gondolatsornál maradva, ön Leningrádnak, a városnak a „terméke”, itt nőtt fel, ennek a miliőjét szívta magába. A zenekar ugyanakkor egy új, modern, nagyon is színvonalas produktumot állít elő. Hogy írná le ezt a „terméket”?

– Manapság minden művészet a teljességre, egyfajta szinkretikus látásmódra törekszik. A lényeg, hogy mindent átfogjon. Olyan ez, mint egy kínai cirkusz. Van benne minden. Egyszerre ajánlja a pattogatott kukoricát, beszélgethetsz az akrobatával, játszik a zenekar, video- és audioeffektekkel bombáznak, s közben még a pekingi kacsa elkészítésének a receptjét is elárulják. Ez a trend érvényesül a világban, s erre az összművészetre törekszik a Leningrad is, természetesen a megfelelő helyi sajátosságokkal, pontosabban inkább ezek túszaként. Ezt a bonyolult, összetett világot, amiben élünk, csak így lehet visszaadni.

– Önnel kapcsolatban visszatérően emlegetik a megbotránkoztatást. Ám ez a fenegyerekimázs, a dalok tabukat nem ismerő nyelvezete véleményem szerint csupán eszköz, egyfajta maszk, amely megkönnyíti a világ megjelenítését. No, de mi van az álarc mögött?

– Jól látja, ez csak egy eszköz. Magam művészi eszköznek tekintem a provokációt. Ez nem a média közegében gyakran látott, manipulációként provokált botrány. A fő kérdés, mi van a harsány vörös szín mögött? Ehhez pedig az egész képet kell látni. Van úgy, hogy semmi. Minden tiszteletem például Kazimir Malevicsé, de a Fekete négyzet fehér alapon nem több, mint fekete négyzet.

– Hosszú utat tett meg addig, míg egy tudatosan és jól felépített márkává, Snurrá vált. Ahogy mondani szokták, megjárta a hadak útját, elkezdte a mérnöki szakot, hallgatott filozófiát, kitanulta a restaurátormesterséget, volt segédmunkás, aztán lett képzőművész, majd zenész, tévés műsorvezető, színész. A kis Surik egykor Viszockij, Sevcsuk és a Kino dalait hallgatta. Innen nagyon messze jutott, de mit kapott útravalóul ezektől az elődöktől?

– Ők is az orosz kultúrában gyökereznek, Mark Bernesz vagy Leonyid Utyoszov útján indulva, s ehhez a saját tehetségüket, gondolataikat hozzáadva nagyon messze jutottak. De ők is az adott szociális közeg túszai voltak. Nézze, minden hiphopénekesben ott rejtőzik például egy Homérosz.

– Gondolta húsz éve, hogy a zenekar ilyen sikeres lesz?

– Ekkora hírnévre nem gondoltam. Persze vannak a sikernek receptjei, de sok múlt a véletlenen is.

– A Leningrad sikerének a titka, hogy rajta tartja a kezét a modern világ ütőerén. Egyben szerencsés, mert Oroszország a témája, amely finoman szólva sem unalmas. Úgy is fogalmazhatnánk, a Leningrad maga az orosz élet. Milyennek tartja a mai Oroszországot?

– Sokszínűnek. Sok Oroszországról beszélhetünk. S tényleg nem unalmas. Mindig történik valami, és ebből a kvázi abszurdból nagyon is érdekes ritmust faragni.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.