A nap koncertje viszont nekem mégis a Jagwar Ma. Az ausztrál pszichedelikus trió nevében feltűnő jaguár jöhetett volna akár a Glass Animals dzsungeléből is, csakhogy biztosan vastag üvegből kellett volna akkor önteni. A Jagwar Ma olyan ugyanis, mintha a tagok seggest ugrottak volna egy jókora savkádba, és ha már ott voltak, szét is néztek rendesen. A lemezeken álomszerűen elúszó dalokat élőben gyorsabban játszották és hasfalbirizgáló, bugyogó basszusokkal meg sárga-piros konstruktivista klipekkel dúsították, akárha magukat remixelnék helyben. És ettől annyit erősödtek az amúgy is pöpec nóták, hogy azokat szerintem nemcsak az ausztrál hippikummunákban adhatnák fel immár kötelező tananyagként, hanem hozhatnák őket bárhányszor Közép-Európa klubjaiba is. A félházas A38 színpad közönségére mindenesetre markáns hatást gyakoroltak.
A nap végén a New York-i klezmer legjobbjait, a Klezmaticsot nézzük még meg, akik utcabállá változtatják a Világzenei színpad előtti nézőteret. Odesszától Máramarosig gyűjtött, arámi és baváriai elemeket is magába olvasztó muzsikájuk olyan, mintha egy Iszaak Babel-novellafüzért zenésítettek volna meg.
Imitált állatszámokon, ananászokon, savpróbán és klezmeren túl egyetlen kérdés marad csak, amikor elhagyom a Szigetet: most akkor pszichós lehetett-e az a srác vagy nem?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!