Az eredeti Kacsamesék négy évadot és pontosan száz epizódot élt meg. Később próbálkoztak hosszabb különkiadásokkal, vegyes sikerrel. Nálunk kevéssé ismert, hogy a Walt Disney kacsás történetei messze túlnyúlnak a mozivásznon és a tévéképernyőn. A „kacsauniverzum” világa és karakterei megszámlálhatatlan képregénykiadást éltek meg az elmúlt nyolcvan évben szerte a világon. Az univerzum egyáltalán nem nagyzoló kifejezés, tekintve, hogy Donald kacsa és Dagobert McCsíp családja sokszorosan egymásba fonódó történeteinek komplexitása könnyűszerrel összemérhető a Marvel képregénykiadó szuperhősös világával. A kacsauniverzumot Carl Banks rajzoló alkotta meg, de ugyanilyen fontos egy másik legendás alkotó, Don Rosa szerepe is. E képregények olyannyira népszerűek voltak Olaszországban, hogy ott, többé-kevésbé az amerikai jogtulajdonos engedélye nélkül, teljesen új történetszálakat rajzoltak, és ezek olyan jók lettek, hogy a rajongók mára kanonizálták őket, és önálló „olasz univerzumként” léteznek a nagy a kacsavilágon belül.
Persze a Kacsamesék magyarországi története nem lehet teljes egy tragikus esemény említése nélkül. Vakuemlékezet (flashbulb memory) - ez a pszichológiai elnevezése annak a jelenségnek, amikor emberek tömegeinek memóriájába beleégnek azok az élmények, amelyeket valamilyen országos vagy világraszóló jelentőségű, váratlan esemény pillanatában tapasztaltak. Ilyen esemény volt például a Kennedy-gyilkosság (és nem csak Amerikában, a nagymamám sokszor emlegette, hogy éppen a fonógyárban dolgozott a gép mellett, amikor jött sietve az egyik munkatársa, és elmondta, hogy a rádió tudósított a merényletről), az első holdra szállás vagy a Challenger-katasztrófa.
