Az a tíz-húsz-harminc kép, zenemű vagy vers, amely hosszabb ideig elkísér bennünket, meghitt élettársunk – állítja Anthologia humana című művében Hamvas Béla író, filozófus. A kimeríthetetlen gondolatösztönzés forrásai, meditációs objektumok. Hamvas példákat is említ: Beethoven V. szimfóniájának sorsmotívumát, a IX. szimfónia scherzójának dionüszoszi témáját, Van Gogh önarcképét, Velázquez udvari bolondjait, Michelangelo prófétáit és szibülláját s nem utolsósorban Albrecht Dürer A lovag, a halál és az ördög című képét vagy a melankóliát, amit Nietzschétől Thomas Mannig sokan választottak gondolkodásuk tárgyául.
Utóbbi mesterműveket most saját szemünkkel is megtekinthetjük, ha az éttermeiről híres Ráday utca forgatagából betérünk a Bibliamúzeumba. Fénybe metszett vonalak címmel szeptember 20-áig látható itt kiállítás Dürer hatvanöt rézmetszetének mélynyomásos eljárással készített, 19. századi reprodukciójából − heliogravürjéből, más néven fénykarcából. Ám jó, ha tudjuk, Hamvas nem emelkedett hangulatában írt „szépeket” a német reneszánsz mester képeiről: metszetein a jelképek olyan sokaságával találkozhatunk, hogy valóban sosem fogyó táplálékot adnak a gondolkodásra hajlandó elmének.
A könyvesbolt takarásában található kiállítótérben egy asztalon nagyítók és képmagyarázatok fogadják a látogatót, érdemes kézbe venni őket. A Melankólián – amelynek főalakja egy angyalként ábrázolt, könyökölve ülő nő, jobbjában körzővel – egy bűvös négyzetre hívják fel a figyelmünket. A Jupiter pecsétjének hívott amulettről az alkimista Agrippa von Nettesheim okkult bestsellerében, a Titkos bölcseletben is található feljegyzés, ám itt inkább egy matematikai játék része, ami a mű keletkezésének idejét rögzíti: 1514-et. Glóbusz, vonalzó, fűrész és szegek, alvó kutya, mérleg, homokóra és csengettyű, kisváros egy létra takarásában, tűzre rakott edény, mögötte tó és hegy, amelynek csúcsából fény árad – egy buzgó hívő vallomásai, keresztény szimbólumokkal megfogalmazva. (Dürerre később nagy hatást gyakoroltak a reformáció tanításai, bár mindvégig katolikus maradt.) A melankólia itt nem betegség, hanem vérmérséklet, a kontempláció, a szemlélődés egyfajta magasztalása, akárcsak az egyházatya, Szent Jeromos képe. Az 1504-ben keletkezett Ádám és Éva az első emberpár utolsó ártatlan pillanatát örökíti meg – szintén híres és szintén tipikusan reneszánsz mű, paradicsomi állatsereglettel, amelyben a papagáj a bölcsességet, a szakadék mélyébe néző hegyi kecske a kárhozatot képviseli. A Szent Család szitakötővel című kép könnyebben megfejthető, ám a Mária gyermekével és majommal című képnél talán mindörökre rejtély marad, az alkotó hol láthatott makákót. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, Dürer képrészletei nem kifejezetten csak kódolt üzenetek Dan Brown rajongóinak – játékos fantáziája egyszerűen kimeríthetetlen volt.
A német műgyűjtő, Thomas Emmerling grafikai kollekciójában láthattunk már korábban válogatást Rembrandt, Picasso, Dalí, Chagall és Otto Dix képeiből. A gyűjteményéből válogató Dürer-tárlat az egészen korai munkáktól kezdve mutat be egy fényes pályaívet: az első képeken még a példakép, Martin Schongauer és a tanár, Michael Wolgemut világának hatása érhető tetten, ám mindössze néhány év alatt és két itáliai út után Dürer a német reneszánsz óriása lett, több évszázadra meghatározva a német grafikai művészet útját. Író, szobrász, építész is volt, erődök tervezője – sokoldalú, mint Leonardo. S hogy megtudjuk, Dürer milyennek képzelt el egy ideális várost: érdemes kompozícióinak a hátterét is fürkészni.
