Egy forró júliusi napon, 1953-ban fiatal fiú lépett be a memphisi Sun lemezstúdió kapuján, a zsebében négy dollár lapult, két dalt szeretett volna felvenni ajándékként az édesanyjának. – Milyen típusú énekes vagy? – kérdezte tőle a stúdió asszisztense, Marion Keisker. – Mindent eléneklek. – De mégis mihez hasonlít a hangod? – Az én hangom nem hasonlít senkiéhez sem. – A felvételek után Keisker lejegyezte a fiú nevét, Elvis Presley, majd odaírta mellé: jó balladaénekes, megtartani. A My Happiness és a That’s When Your Heartaches Begin felvétele végül 3 dollár 98 centbe került, a két dalt tartalmazó lemezt 2015 januárjában 300 ezer dollárért vették meg egy árverésen.
A fenti anekdotában, ahogy Elvis egész élettörténetében, a tények elválaszthatatlanul keverednek a legendákkal. Sokan a mai napig ragaszkodnak hozzá, hogy az énekes születésnapi ajándékot szeretett volna az anyukájának, életrajzírói szerint azonban direkt választotta a Sun stúdiót, hogy felhívja magára a tulajdonos, Sam Philips figyelmét. Akárhogy is volt, Philips megjegyezte magának a fiatal énekest, akiben megvolt minden, amire a producer – a politikai korrektséget felülíró üzleti szempontok szerint – vágyott: egy fehér énekes fekete hanggal, aki majd milliárdossá teszi. Nem is kellett csalódnia. Bár Elvisnek többen tanácsolták, maradjon inkább teherautó-sofőr, igazi énekes úgysem lehet soha, alig két és fél évvel az első felvételét követően már az ő nevétől zengett egész Amerika.
A Heartbreak Hotel című single-jéből három hét alatt 300 ezret adtak el, a dal pedig meg sem állt a slágerlista csúcsáig. Ahogy az 1956 márciusában kiadott első nagylemeze sem, rajta olyan dalokkal, mint a Blue Suede Shoes, az I Got a Woman és az I Love You Because. De Elvis hirtelen több lett, mint egyszerű sztár, mániává vált. Ő lett a Király. Szexualitással túlfűtött színpadi mozgása megőrjítette az embereket, koncertjeit gyakran félbe kellett szakítani, mert a megvadult közönség megrohamozta a színpadot. Amikor 1958-ban bevonult, egy ország követte az eskütételre, híresebb közlegényt aligha hordott a hátán a föld.
A katonaság azonban nem csak ezért maradt emlékezetes az énekes számára. A seregben tapasztalta meg először az amfetamin „jótékony hatását”, ott tanult meg karatézni, és németországi állomáshelyén ismerkedett meg későbbi feleségével, az akkor 14 éves Priscilla Beaulieu-val (akit a világ Priscilla Presley-ként ismer). Két év múlva őrmesterként tért vissza az Egyesült Államokba, ahol, mintha mi sem történt volna, folytatódott a diadalútja.
– Elvis Presley a legnagyobb kulturális erő a XX. században – mondta róla a legendás zeneszerző és karmester, Leonard Bernstein a hatvanas évek végén. – Mindenbe lüktetést vitt, és megváltoztatta a világot, nemcsak a zenét, de a nyelvet, az öltözködést is felforgatta, forradalmi változásokat indított el. – Földindulásszerű volt, amit csinált – tette hozzá évtizedekkel később Tim McGrew countrysztár. – Elvis óta másként nézünk egymásra.
A földindulás az első nagy siker után húsz évvel is ugyanúgy érezhető volt, és bár a Király akkor már évek óta visszavonultan élt, az őrület nem csillapodott körülötte. 1977. augusztus 16-án este Elvis újabb koncertkörútra indult volna. Reggel a hosszú repülőút előtt pihenni tért memphisi otthona, a híres Graceland egyik lakosztályába, délután a menyasszonya, Ginger Alden talált rá a fürdőszoba kövén. Halálát több sikertelen újraélesztést követően hivatalosan délután állapították meg a baptista kórházban – ugyanott, ahol kilenc évvel korábban megszületett a kislánya, Lisa Marie Presley.
Memphisben a zászlókat félárbócra eresztették, a gyász hullámai elborították az országot. – Kennedy óta egyetlen haláleset sem indította meg ennyire Amerikát. Elvis különleges volt és pótolhatatlan, megváltoztatta a populáris kultúrát – búcsúzott az énekestől Jimmy Carter amerikai elnök. Elvis temetésén, két nappal később csaknem 80 ezer ember gyűlt össze, többen elájultak, egy autó pedig a gyászolók közé rohant, két nő halálát okozva.
A Király legendája a halála után sokakban vallási fanatizmussá erősödött. A rajongók egy jelentős része a mai napig nem fogadja el, hogy az énekes elhunyt. Összeesküvés-elméletek tucatjaival igyekeznek bizonyítani: Elvis még mindig él, a temetés színjáték volt. Halálának különös körülményei tovább táplálták a gyanút, hiszen azt kevesen akarták elhinni, hogy Elvisnek valóban komoly drogproblémái voltak. Pedig halála évében az énekes már alig emlékeztetett a korábbi önmagára, 42 évesen betegségek egész sora gyötörte, elhízott és gyógyszereken élt. Élete során Elvis közel 700 dalt énekelt fel, köztük olyan slágereket, mint a Jailhouse Rock, a Can’t Help Falling in Love vagy a Love Me Tender. Albumaiból világszerte több mint egymilliárd fogyott el. Három Grammy-díjat nyert, 36 évesen pedig Grammy-életműdíjjal jutalmazták. Filmek és tévéműsorok tucatjaiban szerepelt, bár álma, a nagy drámai alakítás sosem jött össze. Halála óta több műfaj halhatatlanjai közé is beválasztották, és évtizedekig ő maradt a legjobban kereső elhunyt híresség. Halálának negyvenedik évfordulóján világszerte rajongók százezrei emlékeznek meg a Királyról, felidézve az énekes legendás szavait a hagyatékról: „csinálj olyasmit, amire érdemes emlékezni”.
