Szóviccek és közérthetőség: újrafordították A sevillai borbélyt

Szentendrén játszották A sevillai borbély újrafordított változatát.

Székely László 25 éve tervezte meg azt a díszletet, amely teljes természetességével simul bele a szentendrei Fő tér házai közé, és ez a díszlet a maga egyszerűségében (tulajdonképpen egy kétszintes kovácsoltvas állványzat) időtlen és örökérvényű, mindenre alkalmas, és bármihez képes igazodni. A jelmezek újak, Rákay Tamás munkái, és bár nem historizálnak, mégis egyfajta hidat képeznek a múlt és a jelen között. Az előadást tudatosan nem hangosították, a természetes akusztika pedig valamivel halkabb, mint az erősítőből üvöltő, torz mikrofonhang, és ez arra sarkallta a közönséget, hogy füleljen. Meglepő, mennyi zenei részlet érvényesült ebben a természetes akusztikai közegben, amelyek többnyire elsikkadnak még a zárt térben is.

A szereplők nemcsak énekesként, de színészként is kiválóan teljesítettek, Figaro szerepében Kendi Lajost, Almaviva grófként Balczó Pétert hallhattuk. Kimagaslott Kiss András Bartolója és Mester Viktória rendkívül hajlékony hangú Rosinája, karakteres alakítás volt Frankó Tünde Bertája és Busa Tamás Basiliója is. Az Operettszínház zenekara jól igazodott az akusztikai kihívásokhoz, és a karmester Dinyés Dániel kellően sok színt mutatott fel a nem éppen ideális oldalsó zenekari elhelyezés ellenére is.