„Nagyon büszke vagyok arra, amivé a Sziget lett. Felnőtt a gyerek. Néhány év után kikerülhetetlenül elindult abba az irányba, amelybe most is tart. Akkor nem az volt a kérdés, hogy kinek mi az ízlése, hanem az, hogy hogyan lehet megmaradni. A magyar történelem fő kérdése is ez, a megmaradásunk szinte valószínűtlen. Kicsiben ezt éltük át a Szigettel. Örülök, hogy egyáltalán van még, pláne hogy ilyen elképesztően sikeres. Hallatlanul profi rendezvénnyé fejlődött, kevés olyan magyar dolog létezik, amelyet a kategóriájában a legjobbnak tartanak Európában” – így beszélt nemrég lapunknak adott interjújában a szerdán immár huszonötödik alkalommal elstartoló Sziget fesztivál egyik kezdeményezője, alapító atyja, Müller Péter Sziámi. S noha kétségtelen, hogy a fesztivál jócskán kinőtte magát, és az egyik legismertebb magyar márka lett a világban, egyesek – hazai zenészek és a közönség egy része is – épp az elnemzetköziesedése, a helyi áraktól való elrugaszkodottsága miatt fanyalognak. Tény, a Sziget belépői – a napijegy idén 22 500, a hetijegy 99 000 forintot kóstál – és ital-, valamint ételárai a legdrágábbak magyar viszonylatban, ahogy az immár majdnem félmillió látogató nyolcvanöt százaléka is évek óta külföldről érkezik, a zenei felhozatal még mindig messze a legerősebb és a legváltozatosabb.
Amúgy ami a fellépőket és az árakat illeti, idén a világ talán legismertebb hasonló zenei mustrája, a brit Glastonburyi Fesztivál igencsak felkavarta az állóvizet. Nehéz volt ugyanis megemészteni, hogy miközben mindkét rendezvényre nagyjából azonos árak mellett lehet bejutni, a brit vetélytárs felhozatala messze megelőzi – egyebek között – a Szigetét. Egy rendezvényen annyi aktuális menő bandát vonultatnak fel, amennyit más öt év alatt sem tud. Igen ám, de idén a britek programigazgatója elismerte: ők nagyjából a piaci ár – amelyet manapság a hanghordozók eladásának elapadása miatt mindenki feltornázott a csillagos égig – tizedét fizetik a legnagyobb sztárfellépőknek. Hiszen Glastonbury fogalom, mindenki ott akar játszani, így ők megtehetik. Így persze mindjárt más a leányzó fekvése is, s ha ezt nézzük, annyira nem is lehet panaszunk, igaz nálunk több a „visszajáró vendég”.
