Ironikus, hogy a kereskedelmi tévék nem a Big Brotherrel és a Való Világgal, hanem az énekes tehetségkutatókkal róják le igazán a tiszteletüket George Orwell előtt. Az 1984 című regényében elbeszélt mindent látó Nagy Testvér szerepébe ugyanis nem a nemződühtől megvadult ösztönlényeket bámuló közönség, hanem a nézők minden igényét tökéletesen kielégítő csatornák léptek. Az RTL Klub az utolsó káromkodásig pontosan tudja, hogy mi kell a népnek. Ha eddig kételkedtünk volna benne, az X-Faktor hetedik évada bizonyítja, az életünk nyitott könyv a csatorna számára, és csak azt kapjuk, amire vágyunk. Hiszen pont arra vágyunk, amit kapunk.
Büszke bunkók – jellemezte a 2000-es évek elején egyre laposabbá váló műveltségi vetélkedők roppant műveletlen, ám a megméretésre lelkesen jelentkező versenyzőit egy csodálatos gimnáziumi magyartanárom. Szegénynek akkor még fogalma sem volt arról, hogy az önkritika hiányának vannak még fokozatai.
Az énekes tehetségkutatók indulói az önkép torzulásának olyan mélységeiről dalolnak, ahová korábban búvárharanggal sem jutottunk volna le, most meg szabad tüdővel merülünk.
Az X-Faktor a TV2-n sugárzott első Megasztár-évad után hét évvel, 2010-ben debütált hazánkban a Simon Cowell producer ötlete alapján készített brit eredeti tökéletes másolataként. Azóta egy év nyugalmunk volt, 2015 kivételével azonban minden esztendőben megcsodálhattuk Magyarország legjobb és legrosszabb énekeseit.
A hetedik évadra a koncepciót tökéletesre csiszolták. Mert bár már tavaly is négy olyan énekes ült a zsűriasztalnál, akit valamelyik tévés tehetségkutatóból ismert meg a közönség, bezárva ezzel az énekesvetélkedők körét, a bájos amatörizmusok vadhajtásait csak ez évre sikerült teljesen lenyesni.
A négy ítész, a Megasztár-győztes Radics Gigi, a Megasztár-dobogós Gáspár Laci, a Megasztár-döntős Puskás Peti és A Dal győztese, ByeAlex ezúttal már kézi vezérléssel működik.
Még levegőt is csak az RTL forgatókönyvének megfelelően vesznek.
A zsűri összetétele persze már önmagában is (ön)ironikus, hiszen az X-Faktor mintha szándékosan csak a konkurens vetélkedőkből válogatott volna. Ezzel is üzenve a műsorba jelentkezőknek: még arra sem tartják érdemesnek őket, hogy az eljövendő tehetségkutatókban zsűrizzenek.
Az első adások a válogatásról szólnak. Mivel sok százan jelentkeznek, törvényszerűen van egy rakás csapnivaló énekes is, akiknél a környezetük biztatása vagy saját narcizmusuk zárójelbe teszi a kritikai érzéket. Az RTL Klub pedig előszeretettel csinál bohócot ezekből a büszke bunkókból. – Nem vagyok egy átlagos ember, akit lehet mércével mérni – fogalmaz egy ifjú hölgy, majd dalra fakad. Mi pedig, mintha csak a stúdióban ülőknek mutatnák fel a nevetés feliratú táblát, kacagunk, hiszen éneklés helyett csak hápog, nyávog és nyüszít. – Olyan, mint amikor egy vemhes orrszarvú vajúdik – értékel ByeAlex. Ennyi: ilyen egyszerűen működik az X-Faktor univerzuma. Amelynek kötelező kelléke az ítészek balhéja.
ByeAlexből, hogy a jelentéktelenségét ellensúlyozzák, a csatorna kakukktojást kreál: kicsit tetovált, kicsit alternatív, és hogy történjen végre vele valami, vérig sértődik, amikor a társai a zenei teljesítményén élcelődnek.
– Én egy rakás slágert írtam – mondja a Kedvesem című eurovíziós dal szerzője. Majd nyafogva sorrendbe rakja a zsűritagokat aszerint, hogy kire mennyire haragszik. Mindezt olyan durcás pofival, hogy az ember szeretné megsimogatni a kis buksiját. Persze az RTL csavar egyet a dolgon: ByeAlex folyamatosan káromkodik, hátha a sok „g i, k va és ki tt” elhitetheti a nézővel, hogy az énekesnek valójában már leszálltak a heréi.
A nevetséges műbalhé utóélete pedig bizonyítja, a népnek tényleg arra van szüksége, hogy megmutassák neki, mire vágyik valójában. A Facebookon még jeles értelmiségiek is kikeltek ByeAlex ellen, hogy mégis kinek képzeli magát.
A totális kontrollért meg kell küzdeni. Puskás a műsor végén úgy sóhajt fel, hogy „ez kemény volt”, mintha három műszakban csákányoztak volna a bányában. ByeAlex pedig rákontráz: lesz még rosszabb is. De nem. Ennél már nem lesz rosszabb.
