„Az ember olyan teremtmény, aki ha valamit akar, azt el is veszi”

Li Csholszu dél-koreai fametszőművész a korrupcióról, a két Koreáról és a magyarok természetszeretetéről.

Amikor a szabad választásokkal az ország 1987-ben maga mögött hagyta a diktatúrát, a művész családjával vidékre költözött. Művészete ekkortájt a zen buddhista tanításokból, mindenekelőtt Paj-csang Huaj-haj (Baizhang Huaihai) tanításaiból merített inspirációt. A VIII. században élt mester és iskolája úgy élte túl a buddhista üldözéseket, hogy nem adományokra, hanem a saját mezőgazdasági munkájukra támaszkodtak, megőrizve önállóságukat a nehéz időkben. Li Csholszu saját földjét művelve önellátó gazdaságot alakított ki, sőt, mint elmesélte, mivel nagyobb területen gazdálkodik, mint a környékbeliek, a termények jó részét ellenszolgáltatás nélkül elosztja a falubeliek között.

– Hiszen a természetet nem zsigerelhetjük ki a saját kedvünkre – fogalmazott. Az önzés nem kerekedhet felül az együttélés és a segítségnyújtás eszméjén. Gondolatai a metszeteken nyernek művészi formát. A másik kisegítésére siető lélek című művén elsőre egy hatalmas ujjlenyomatot látunk, alaposabban megvizsgálva azonban kiderül, nem csupán ujjlenyomat, de egy vetés barázdáit követjük a szemünkkel. A sorok között emberek dolgoznak. – Ha valaki gyorsabban halad, a sajátja végeztével a társa barázdájába fordul, hogy segítse a munkáját. Végül középen találkoznak. Az élet csak így működhet.

Paj-csang mester tanítása szerint „ha izzadság nélkül éled az életed, rosszabb vagy, mint egy koldus”, hiszen „a munka a létezők sorsa”. Ebben a munkában pedig lassan beleolvadunk a természetbe, ahogy azt a Munkanap című képén is látjuk: „Egész nap a rizsföldön robotolva az idő múlásával egyre jelentéktelenebbé válunk, mint valami piócaféle vagy lepke ” És ez a pióca közel sem lenézendő létforma, hiszen ahogy egy másik metszete hirdeti: „Ezen a világon nincs egy haszontalan élet sem. Sehol!”

Hiszen a létezésünk, ha hihetünk Li Csholszu művészetének, egy az univerzummal. Erről árulkodnak az ujjlenyomattá változó barázdák is, jelezve, hogy a megmunkált föld is mi magunk vagyunk. De erről beszél a Boldog születésnapot! című képe is, amelyen az anyaméhben úszó magzat köldökzsinórja a „millió csillag terébe” vezet. – Sajnos erről sokan elfeledkeznek. Manapság már alig tudunk békében élni a természettel, tönkreteszünk mindent magunk körül. Az ember olyan teremtmény, aki ha valamit akar, azt el is veszi – mondta a művész, majd különös bókkal lepett meg bennünket. Csak pár napot töltött Magyarországon, de ez idő alatt úgy tűnt neki, az emberek nálunk valóban aggódnak a természetért, nem úgy, mint Dél-Koreában, ahol hatalmas méreteket öltött a környezetszennyezés.

A buddhizmus metszetekbe zárt békéje a világpolitikai eseményeknek hála különös fénytörésbe kerül. Hiszen a mag hiába gyökerezik meg, ha jön a hidrogénbomba, s letarolja a termést. – Ami Észak-Koreában történik, az nem is annyira ijesztő, mint inkább szomorú. A rakétatesztek és az atomkísérletek nem vezetnek sehova. De a dél-koreai és az amerikai válaszlépésekkel sem értek egyet. Békére van szükség, mégpedig azonnal – fogalmazott. A két ország közti feszültségről a művész egyik leghíresebb, A madár egész testével repül című alkotása előtt beszélt. – Dél-Koreát általában a jobboldali politikával azonosítják, és ebben a rendszerben a kommunista Észak-Korea lesz a baloldali. De ahogy azt mindenki tudja, a madár nemcsak a jobb, és nem is csak a bal szárnyával, hanem az egész testével repül.